Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.

számilálás és ez ezen alapuló népességnyilvántartások. In: A történeti statisztika forrásai. (Szerk. Kovacsics József.) Bp., 1937. 224—241. p.; Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787.) (Szerk. Danyi Dezső és Dávid Zoltán.) Bp., 1960.; Pápai Béla: Magyarország népe a feudalizmus megerősödése és bomlása idején (1711— 1867). In: Magyarország történeti demográfiája. (Szerk. Kovacsics József.) Bp., 1963. 158. s köv.; Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz (1786—87). In: Történeti Sztatisztikai Tanulmányok, 2. Bp., 1975. 89. p. 10 A taksás nemesekről szinte (minden évben készült kimutatás, liilletve neveik a (kivetési lajstromokban (repartitiók) fellelhetők. 11 Ismeretes a módszer, 'mellyel adatait nyeri Fényes Elek (Magyarország leírása. Pest, 1847). Megbízhatóbb forrás híján napjainkig az ő adatai az irányadóak. — Az 1784/87—1850. évek becslésen alapuló nemeslélekszámait 1. Pápai: i. m. 172. p. 12 A mindeddig elfekvő, illetve kiaknázatlan összeírások levéltáraink többségében az „Insurrectionalia" gyűjteményben, a „Nobilitaria" lajstromai között, esetenként a „Lymibuisban" lelhetők fel. 13 Magyarország története (1790—1848). 5/1. Bp., 1980. 425. p. 14 A „Habsburgok és a magyar nemesség szövetsége" a jelzettnél sokkal több belső ellentmondást zárt magába. L. — többek között — a kereskedelempolitikai, majd pénzügyi, ilíetve az osztrák császári cím felvételével kapcsolatos államjog! vitákat az országgyűléseken, továbbá a hadkiegészítés realizálásának nehézségeit stb. — Magáról a tendenciáról 1. Grünwald Béla: A régi Magyarország (1711—1825). Bp., 1910.

3 70. p. — Az egykorú közvélemény rezdüléseit érzékelteti, s a közeledés okait elemzi Kosáry Domokos: Napóleon ós Magyarország. Bp., 1977. 80—156. p. 15 A magyar alakulatoknak a császári hadseregen belüli aránvára Berkó István: A magyarság a régi hadseregben. Magyar Katonai Közlöny. 1926. melléklet 45, p. és Markó Árpád: Insurrectio és állandó hadsereg. In: Magyar Művelődéstörténet. (Szerk. Domanovszky Sándor.) IV. k. Bp. é. n. (1941). 271. p. 16 A kései hadiba hívás az inszurrekció lényegéből fakadt, ugyanis csupán végveszélyben, a reguláris hadsereg vereségeit követően került sor fegyverbe szólítására. A kiállítás lassúságának legfőbb oka az állandó állomány, készlet és a kiképzők hiánya volt. 17 Az urtofeó nemesi felkelés és a győri csata történetének forrásait és irodaimat részletezi Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába II. Bp., 1954. 541—555. p. Az események alapvető forrásfeldolgozása Domanovszky Sándor: József nádor élete és iratai I—

IV. Bp., 1925—1944. — A kortársak élénk figyelmével szemben ma már korántsem mutatkozik ilyen érdeklődés e téma iránt. (Az 1945 óta e tárgyban megjelenő dolgozatokat felsorolja Odor Imre: A magyar nemesi felkelés utolsó csatája. In: Győri Tanulmányok, 7. köt. Győr, 1986. Napóleon magyarországi akciója — epizódjellegénék figyelembevételével is — hallatlan lehetőséget kíniái történészeinknek. Vizsgálata alkalom lehet arra. hogy a reagálás felmérésével pontosabb és a valóságnak jobban megfelelő kénét alkothassanak az egykorú magyar társadalom politikai tendenciáiról. (V. ö. Kosáry: i. m. 1977. 147. p.) — Az 1809. évi nemesi felkelés tényszerű feldolgozására történtek ugyan kísérletek — Bodnár István, Viszota Gvula, Gyalókay Jenő, D->manovszky Sándor, Markó Árpád és Vörös Károly munkáit említhetjük —, lezártnak, megoldottnak azonban korántsem tekinthető e problémakör. Ezt az is jefl-si, hogy korrekt, tudományos értékelése mindeddig nem történt meg. Jórészt ennek köszönhetően a győri csatával azonosított nemesi felkelésről, számos téves képzet él a köztudatban, s a „győri futás" vízdója még legújabb történeti irodalmunkban is kísért. — Az inszurrekció megítéléséről a szélsőséges vélemények továbbéléséről rövid értékelő áttekintést nyújt Odor: i. m. 18 E nagyságirend természetesen megtévesztő, mivel ugyanaz a személy több felkelésben is részt vehetett. A nemesi felkelések létszámaira mindmáig alapvető Gyalókay Jenő: A magyar nemesi felkelés reformtervei (1797—1809). Századok, 1925. 147. p. 19 A részletekről is tanúskodik: Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Diarium Comitiorum regni Hungáriáé). Pozony, 1808. 20. XXXII., 392., XVI. p.; előkészítéséről és eseményeiről Wertheimer Ede: Ausztria és Magyarország a XIX. század első tizedében. Bp., 1892. II. 377. p. köv. 20 Példa nélkül álló engedményről van szó, melyre a nemesség századokon át nem volt hajlandó. 21 1808:3. te. 2. §. (Magyar törvénytár. 1740—1835. évi törvényczikkek. Bp., 1901. 383. p.) 22 Az összeírás feltünteti a nemesek életkorát, családi és egészségi állapotát, gyermekeik számát (elvétve nevét és életkorát), valamint a lakóhelyet és foglalkozást. 3R