Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.

23 Baranyában az 1808. december 20-i közgyűlés rendelte el az összeírást (BMI* Kgy. jkv. 1808. 861. p.), amely január végére mindenütt elkészült; Vas megyében december 19-én született meg az összeírási határozat, a beterjesztési határidőt 1809. február 6-ban állapítva meg. Fejér, Komárom, Tolna, Bühar és Szatimár megyékben is február—márciusban lezajlottak az összeírások. L. Schneider Miklós: Fejér megye nemesi összeírásai (1754, 1609). Székesfehérvár, 1934. 6—7. p.; Alapi Gyula: Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés, Komárom, 1910. 3. p.; Horváth Árpád: Tolna vármegye és az utolsó nemesi felkelés. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből III. Szekszárd, 1972. 108. p.; Gyalókay Jenő: Bihar vármegye és az utolsó nemesi insurreotio. Nagyvárad, 1902. 4'—6. p.; Kávássy Sándor: Fegyverben a magyar nemesség. História, 1984. 3—4. sz. 29. p. 24 A törvény szerint (1808:3. te. 3. §): „...hogy a szemle alá veendők lehetőleg ne terheltessenek meg több mint három órai utazással, s ugyanazon egy helyre való népesebb csődület ne szolgáljon az ellátás akadályául". Mindezt szem előtt tartva, Vas megyében Szombathelyt, Kiscellt, Körmendet, Szentgotthárdot és Felsőőrt jelölték ki; Baranyában Sásd, Hosszúhetény, Mohács, Szentiőrinc és Baranyavár szolgált szemlehelyül. Az első szemle időpontja a fenti megyékben így alakult: Baranya: március 7—26.; Vas: február 6—25.; Fejér: március; Komárom: március 14-től; Tolna: március 16—25.; Bihar: április 6-tól. 25 1808:2. te. 4—6. §. 26 E kimutatás a következő szempontokra terjedt ki: 1. a szemlélt neve. 2. a) saját költségén, b) 2—3000 forint jövedelmű, c) 1—2000 Ft jövedelemmel lovas. 3. a) saját, b) a pénztár költségén gyalogos. 4. felmentetvén lovast vagy gyalogost állít, illetve helyettes állítására képtelen. 5. megjegyzés. V. ö. R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. I. Bp. 1909. 33. p. 27 Az országos összesítés lelőhelye: OL. N. 24. {Archívum Palatinale Archiducis Josephi, Általános iratok, Insurreotionalia) 235. fasc: Summarium Effectivi Status Nobilis Insurrectionis. Adatait először R. Kiss közölte (i. m. I. Bp. 1909. 42—43. p.), aki munkájában csupán a számarány megállapítására szorítkozott. A vagyoni rétegződés érzékeltetésére elsőként Szekfű Gyula alkalmazta (Magyar történet. VII. Bp., é. n. 63. p.). Az ő kimutatását előbb Szabó István (Nemesség és parasztság Werbőczi után. In: Űr és paraszt a magyar élet egyseiében. Szenk. Eckhardt Sándor. Bp., 1941. 53. p.) nemrégiben pedig Diószegi István (A magyar nemesség a XIX. század első felében. Magyar Nemzet. 1978. fébr. 19. 9. p.) használta fel a XIX. század eleji nemesi társadalom differenciáltságának szemléltetésére. Eszerint 3122 inszurgens jövedelme haladta meg a 3000, és 27 166-é az 500 forintot. Vörös Károly az eredeti forrást elemezve — R. Kiss h ez közelítve — az előbbitől eltérő következtetésre jutott: évi 3000 forintos jövedelemmel 1919, 2—3000-ig 173, 1— 2000-ig 864, 1000 forint körüli javadalma pedig 1522 főnek volt. [M.-o. története (1790—18481, 5/1. Bp., 1980. 488. p.] A felkelők közül mintegy 4500-nak közelítette meg, illetve haladta meg a jövedelme az ezer forintot. A két értelmezés közötti különbség szembeötlő, s nem egykönnyen oldható fel. A törvény leírása, az összeírás fejléce és következetes megvalósítása az utóbbit valószínűsíti, melyet az országos kimutatás újbóli vallatása is megerősít. Hogyan juthatott Szekfű az említett eredményre? Az állami ellátásban részesülő lovasok (7124) ós a kincstár költségén felszerelkező gyalogosok száma (18 564) együttesen 25 688 főt tesz ki, s ez már közelít Szekfű második vagyoni kategóriájához; az 500 forintot meghaladóit hozzájárulási kimutatásának (ha létezett ilyen) felhasználása sem zárható kd teljes bizonyossággal. — Történetírásunk — különös módon — a felkelések megyei összeírásairól egészen a közelmúltig nem vett tudomást. Schneider Miklós kivételnek számít, mivel a harmincas években Fejér megye egyéb összeírásai (1754—55, 1828) mellett az „igen részletes és pontos" 1809. évi nemesi összeírást is kiadta — igaz feldolgozás nélkül. (L. 23. sz. jegyzet.) Alig fél évtizede, hogy napvilágot látott Láczay Magdolna tanulmánya, amelyben az 1797-es felkelés összeírása alapján tett kísérletet a szabolcsi nemesség rétegződésének felvázolására. (A szabolcsi nemesség rétegződése 17974>en. In: Szabolcs-Szatmár megyei Helytörténetírás I—

II. Nyíregyháza, 1979. 77—96. p.) A nemesi felkelések, elsősorban az 1809. évi összeírásainak vizsgálata — tudomásunk szerint — jelenleg a következő megyékre terjed ki: Turóc; Zala; Bihar; Békés; Heves; Nógrád; Pest; Szatmár; Vas és Baranya (Vörös Károly, Pálmány Béla és Kávássy Sándor ez irányú tevékenységének híre jutott el hozzánk). 28 A baranyai összeírások címe és íkelte: 1. Conscrlptio Nobidium Processus Transmontani. Sásd, 1809. január 7.; 2. Nobilium in Processu Mohatsiensi Conscriptorum ex qua lustrandi, et exercendi designabuntur. Mohács, 1809. január 18.; 39