Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Dusnoki József: Az Archivmitteilungen 1983-as évfolyamáról / 62–65. o.

adásjegyzékeit feltáró munkálatokról számol be. Részletesen bemutatja a forrásanyagot (amelyet tipikus tömeges iratanyagnak tekint), a rendezés és a feltárás folyamatát, módszertani kérdéseit, utal a hasznosítás sokrétű lehetőségeire is. A számadás jegyzékek a bányák negyedévi jelentései, melyeket a XV. század utolsó harmadától követeltek meg a bányaművelésről tájékoztató legfontosabb beszámolóként. A jelentéseket az 1574. évi bányaszabályzat óta évszázadokon át azonos formában, 1764 óta nyomtatványok bevezetésével szabványosítva kellett elkészíteni; ennek megfelelő formában vezették a jegyzékeket 1851-ig. Az említett freibergi bányavidék anyagának e része kereken 490 fm a rendezési és feltárási munkák után. Langhof szerint a több mint kétezer bányából levéltárba került iratok folyamatossága példa nélkül Európában: a termelés prekapitalista központjainak ilyen hiánytalan sorozata másutt nem maradt fenn. Az iratanyag lehetőséget kínál egy nagy bányaterület teljes gazdasági működésének feldolgozására. Ingó Rösler, egyetemi hallgatók közreműködésével készült tanulmánya az iratkezelési folyamat programozásáról (2. sz. 55—63.) abból indult ki, hogy a hatékony írásbeli ügyvitel kulcsa és előfeltétele a tervszerű iratképzés és irattározás. Áz írásbeli ügykezelés az alapkérdésekben meglevő egyezés ellenére sem egységes rendszer az NDK-ban. A racionalizálás irányába haladó fejlődés megköveteli a felhasznált módszerek, eljárások, ezek között az iratképzési és irattározási folyamat egyszerűbbé és egységesebbé tételét. Rösler tervezete elő kívánja mozdítani az ügyviteltervezés egységesítését. A tervezet tartalmaz minden lényeges munkafázist, amelyet az iratképzés és a tervszerű irattározás során figyelembe kell venni. Berlinben tartotta ülését 1982 decemberében az NDK VII. történészkongresszusa, amelyről viszonylag részletesen tudósít az Archivmitteilungen (2. sz. 71—74.). Itt csak az NDK történetírásának a német múlt értékelése terén kialakított sajátos pozícióit jelző egy-két momentumot emelhetünk ki. Horst Bartel professzor nyitó referátuma aláhúzta a történészek felelősségét a jelenkor viszonyai között. Az NDK történészeinek jelentős eredményeit elsősorban az osztályharc és a forradalmak történetének kutatásában jelölte meg, amelyekben a néptömegek történelmi ereje a leglátványosabban mutatkozik meg. A kongresszus témáját (Társadalmi átalakulások a történelemben; utak és formák, vezető- és hajtóerők) sokfelől megközelítő plenáris előadások közül az elsőt Waltér Schmidt professzor tartotta (Német történelem mint az NDK nemzeti története). Kifejtette, hogy az egész német történelem az NDK nemzeti történetének része, és kiemelte a német nemzeti történet marxista felfogásának alapelemeit. Míg a korábbi évtizedekben főként a radikális irányzatokra és az osztályharc kérdéseire irányult az NDK történetírásának figyelme, most a reformáció differenciáltabb értékelésére érett meg az idő. Gerhard Brendler Luther és mi címmel tartott előadásában kijelentette, hogy a szocialista társadalom szembenéz a történelmi örökséggel annak teljes szélességében. Így a Luther Márton személyiségével, életével és művével való foglalkozásnak is központi jelentősége van. Luther — minden ellentmondásosságával — nemcsak a történelmi örökség része, de „egy darab jó tradíció" is. (A Luther-évfordulóra, 1983-ban jelent meg Brendler marxista szemszögű Luther-életrajza.) A potsdami Központi Állami Levéltár tapasztalatai azt mutatják, hogy a kutatókkal, ül. a fontosabb kutatócsoportokkal való hatékony együttműködéshez nem elegendő a központi kutatási tervek ismerete. A szorosabb együttműködés formáit keresve indították el 1979-ben a kutatókkal közösen tartott konferenciák sajátos változatát, a „műhelybeszélgetések történészekkel" sorozatát, amelyet a fő kutatási területek alapján két csoportban folytattak. A csoportok számára egy-egy adott témáról, témakörről előadásokat tartottak. A műhely64