Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Dusnoki József: Az Archivmitteilungen 1983-as évfolyamáról / 62–65. o.

beszélgetések két részből álltak. A történészek a kutatási tervek alapján konkretizálva előadták kutatási problémáikat és a forrásokra vonatkozó igényeiket, a levéltárosok ezután közölték a forrásokkal kapcsolatos információkat, ismertették az újonnan átvett, ill. feltárt forrásokról készült útmutatókat. (Műhelybeszélgetések történészekkel a potsdami Központi Állami Levéltárban — 3. sz. 95—96.) A levéltári szaknyelvvel foglalkozik Helmut Lötzke írása (4. sz. 120—122.). A levéltári terminológia általános elméleti kérdéseinek részletezése után leszögezi, hogy a polgári levéltártudomány — bár különösen a harmincas években sokat foglalkozott a terminológia problémáival — nem ért el egységes eredményt. Elismeri Heinrich Ottó Meisner érdemeit, aki 1945 után is folytatta munkáját az NDK-ban, és akinek kezdeményezésére jött létre az Elsevier' s Lexicon of archive terminology. Az NDK-ban a Szovjetunióban kiadott A levéltári terminológia kis szótára adott ösztönzést a további munkálatoknak. Az NDK Levéltárügyének Lexikonja 1973-ban készült el. A történeti fejlődés ismertetéséről a jelenleg súlyponti kérdésekre tér át: — a marxizmus—leninizmus következetes érvényesítése a fogalomalkotás során, — a fogalmak egzakt meghatározása, egészen a legfontosabb fogalmak kötelező érvényű definíciójáig, — egy automatizált tájékoztatási-kutatási rendszer, ill. történettudománylevéltártudomány részrendszer keretében való jövendő felhasználás céljából a terminusok egységesítése és pontos előírása, — az alapfogalmak kimunkálása és egyeztetése a SZU és a többi szocialista ország levéltártudományával stb. Günter Mutter írása a szocialista országok levéltár-igazgatóságai által létrehozott kutatócsoport munkájának eredményeként megszületett kiadványt (Elméleti és módszertani alapok a film-, fotó- és hangdokumentumok levéltári anyagként való értékeléséhez: Ajánlások. Potsdam, 1981.) ismerteti (5. sz. 155—• 158.). A kutatásokban közreműködők tisztában voltak azzal, hogy a film-, fotóés hangdokumentumok értékeléséhez kidolgozott elméleti és módszertani alapok sem jelentenek többet egyfajta keretnél, amelyek a gyakorlatba való átültetését az egyes országok levéltárügyének fejlettsége és sajátos viszonyai szabják meg. A kiadvány első fejezete az említett dokumentumok jellegével és jelentőségével kapcsolatos megállapításokat tartalmazza. A következő fejezet a dialektikus és történelmi materializmus kategóriáiból kiindulva összegzi értékelésük elméleti alapjait. A harmadik fejezet az értékelés tudományos ismérveit és gyakorlati faktorait veszi számba. A tudományos kritériumok a dokumentumok lényeges, mindenkor meglevő ismertetőjegyei, a gyakorlati faktorok alárendelt jelentőségű ismertetőjegyek, de bizonyos feltételek mellett elsődleges értéket kaphatnak. Elkülöníthetők általános értékelési ismérvek, amelynek a tárgyalt dokumentumok minden típusára alkalmazhatók, másrészt egyedi ismérvek. Ez a gyakorlati faktorokra is érvényes. A kritériumoknak három csoportja van: a tartalomé, a származásé és a külső sajátosságoké. Ezekhez kapcsolódik a gyakorlati faktorok csoportja. A negyedik fejezet az értékelés eljárási módját mutatja be. Dusnoki József (Í5