Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - HÍREK - Pandula Attila: Történész konferenciák Fejér megyében: A nemesi közbirtokosság szerepe Sárbogárdon a XVIII–XIX. században: A zsidóság Fejér megyében / 91–94. o.

Kállay István tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE, BTK. Történelem Segédtudományai Tanszék), „A sárbogárdi nemesi közbirtokosság szerepe a reformkorban" című előadásában elsősorban genealógiai aspektusból kiindulva tárgyalta a környéken élő családokat. Röviden utalt a középkori előzményekre, a vidék nemességének besenyő eredetére, a kis birtokkal rendelkező közbirtokosság széles körű elterjedésére. Példákat hozott a helyi nemesi famíliákra, mikor, hol volt elterjedve egy-egy család (pl. Csajági, Fiáth, Jankovich, Tinódi). Ezt követően a közbirtokosság fogalmáról, szervezetéről, tisztségviselőiről beszélt. Erdős Ferenc, a Fejér Megyei Levéltár igazgatóhelyettese „Boross Mihály közéleti pályája" címen tartott előadást. A Fejér megyében nagy szerepet játszó személyiség kora jellegzetes alakja volt. Honorácior, erőteljesen azonosult a reformkor ellenzéki nemességének politikai felfogásával. 1848. március 15-én résztvevője volt a pesti forradalmi eseményeknek. Aktívan tevékenykedett a szabadságharcban, a „Közlöny" tudósítója. A szabadságharc utolsó időszakában Fejér vármegye másodalispánjaként működött, a megyei vésztörvényszék elnöke, az utolsó kétségbesett ellenállási kísérletek szervezője. 1853-ban két évi várfogságra ítélték. A XIX. század közepének rendkívül népszerű, népies műveket alkotó írója. Fejér megyében a kiegyezés politikájának előkészítésében volt kiemelkedő szerepe. Élete utolsó éveit Sárbogárdon töltötte. Farkas Gábor, a Fejér Megyei Levéltár igazgatója „Madarász József a sárkeresztúri országgyűlési kerület képviselője, 1848—1915." című előadásában Madarász József életét mutatta be. A Madarász fivérek a radikális nemesi mozgalom jellegzetes képviselői voltak Fejér megyében. A reformkori kezdetek után széles lehetőségeket kaptak 1848—49-ben. Madarász József csak másod jelöltként indult az országgyűlési választásokon, végül mégis megválasztották képviselőnek. Ettől kezdve folyamatos volt ez a választás, a sárkeresztúri kerület hoszszú élete végéig mindig őt tisztelte meg a képviselőséggel. Straub Éva, az Országos Levéltár osztályvezetője, a „Sárbogárdon és környékén élt nemesi családok címerei" címen tartott előadást. Megtudtuk, hogy 1352-ben, a besenyőket kollektíven semesítették, így sokan nem rendelkeztek címerrel, címereslevéllel. Azonban a későbbi időkben egyes helyi, illetve máshonnan idekerült famíliák széles körű címerhasználatot folytattak. A környék hely^ ségeiben igen nagyszámú nemesség élt, ezt jól dokumentálják a XIX. századi nemességösszeírások. Az előadó az Országos Levéltárban őrzött — helyi vonatkozású — címeresleveleket mutatott be, szóban. Minden esetben részletes, tudományos címerleírást adott. Az előadás utolsó szakaszában diafelvételeken is bemutatott néhány címert. Bertényi Iván egyetemi docens {ELTE, BTK. Történelem Segédtudományai Tanszék) előadásában — „A mai városi címeradományozás néhány kérdése" — rövid áttekintést adott a magyarországi városi címerek kialakulásáról, azok adományozásának egykori gyakorlatáról. A városok címerhasználata Magyarországon egészen 1948—1949-ig általános volt. 1949-ben belügyminiszteri rendelet törődte el a kommunális, vármegyei címereket. A hivatali életben ezt követően csak az államcímert használták. Más szocialista országokban ezzel ellentétes gyakorlatot követtek. Az 1960-as évektől kezdődően egyre inkább felmerült igény új városi címerek megalkotására. Ezt 1974-től kezdődően kormányrendelet tette lehetővé. Az előadó ismertette a magyarországi városi címerek megújulásának történetét, az ott követett helytélen gyakorlatot, a legújabb tendenciákat. Bertényi Iván üdvözölte a helyiek által választott — s jelenleg elfogadás alatt álló — városcímert, ami tulajdonképpen Sárbogárd korábbi címerének megújítása. Az előadást több hozzászólás követte. Meg kell említeni ezek közül Csapó 92