Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - HÍREK - Jancsó Éva: Tanácskozás a vállalati iratokról: beszámoló a MKE Levéltári Szekciója 1986. augusztusi üléséről / 81–86. o.

Ezek az adatok magukban foglalják a vállalatok gyáregységeinél, telephelyei nél található operatív irattárakat is, és így pontosabb képet nyújtanak, mint a szervnyilvántartó lapok. Az iratok nagy mennyisége ellenére az irattári gyűjtemények helyenként hiányosak. Legkevesebb az irat az államosítás utáni években és az 1950-es évek első felében. Az erőfeszítések ellenére a történeti értékű iratokról megbízható felmérések nem készülhettek, azok mennyiségét — becslés alapján — az államosítás utáni első évtizedekből kb. 2000—2500 folyóméterre teszik. Az irattárak ellenőrzése mellett kezdettől fogva törekedtek arra, hogy az iratbeszállítás mielőbb megkezdődjék. E téren támaszkodtak a megyei levéltárak előkészítő munkájára, sőt néhány esetben tőlük is vettek át az UMKL gyűjtőkörébe került vállalati iratanyagot. Ezen túlmenően az eltelt 5 év alatt 24 vidéki vállalattól 1300 folyóméter irat került az osztály őrizetébe. Az átvett iratok nagyobb részét azóta rendezték és selejtezték, kiszűrve azokat a tételeket, amelyeket már az irattárakban selejtezni kellett volna. Munkájuk eredményeként kb. 1000 folyóméter új, eddig hozzá nem férhető iratanyag áll az érdeklődők rendelkezésére. Kutatás szempontjából — a levéltár gyűjtőkörének megfelelően — az iratanyag néhány iparágra koncentrálódik. Elsősorban a szénbányászat, kőőolajtermelés és -feldolgozás, bauxit- és alumíniumipar kutatóinak nyújt adatokat az 1945—1980 közti évekből. Vass István előadását követően Szabó Klára, Budapest Főváros Levéltára vállalati osztályának vezetője az iratanyag legfontosabb segédleteiről, a repertóriumokról beszélt. Elmondta, hogy e segédletek készítését az 1960^as években az üzemtörténet-írás fellendülése mozdította elő, adottak voltak azonban az Országos Levéltár IV. osztályán a személyi feltételek is. A vállalati iratanyagot az 1960-as, 1970-es években olyan levéltárosok gondozták, akik magas szinten művelték az üzemtörténet-írást, és ismereteiket felhasználták a kutatók számára készülő repertóriumokhoz. A Magyar Országos Levéltár repertóriumai közül az előadó kiemelte Jenéi Károlynak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankról, a Weisz Manfréd Konszern vállalatairól, a Salgótarjáni Kőszénbányáról, kisebb takarékpénztárak levéltári iratairól összeállított segédleteit, Gáspár Ferencnek a Bauxit Trust, az Alumíniumbánya Részvénytársaság, Szilágyi Gábornak a Ganz és Társa Villamosipari Vállalat anyagáról készült repertóriumát. Megállapította, hogy az utóbbi években a repertóriumkészítés lelassult. Sajnálatos módon csökkent az üzemtörténet-írás jelentősége, helyenként színvonala is. A szakterület levéltáros művelőinek buzgalma már nem találkozik jó segédletek készítésére irányuló törekvéseikkel. Felvetette, hogy a repertóriumok készítésében el kell jutni a szocialista vállalatok irataihoz is. E területen azonban egy sor, a rendezéssel kapcsolatos, elvi és gyakorlati kérdést kellene először tisztázni, amelyek megvitatása a témában érdekelt levéltárosok következő feladata lehetne. A szakmai előadásokat követően Soós László, a Magyar Országos Levéltár munkatársa számolt be a vállalati iratanyagokban folytatott kutatásairól, amelyek Békés megye, közelebbről Gyula történetéről hoztak a felszínre érdekes adalékokat. Felhívta a figyelmet a bankokban keletkezett forrásanyagra, ahol nemcsák a tőkés és szocialista vállalatok pénzügyeivel kapcsolatos adatok találhatók, hanem a kutató sokszor egyéb összefüggéseknek is nyomára bukkanhat. Bevezetőjében röviden áttekintette a pénzintézetek történetét a múlt század 40-es éveiben létrejött takarékpénztáraktól a kiegyezés után gyors ütemben fejlődő bankokon keresztül az 1920-as évekig, amikor már nem voltaik változások. 84