Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Buzási János: Gondolatok a levéltáros egyesület jövőjéről / 42–46. o.
Gondolatok a levéltáros egyesület jövőjéről* A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1985. augusztus végén, Gödöllőn tartott jubileumi vándorgyűlése óta mintha kevesebbet hallanánk a levéltári szekció munkájáról, terveiről. Igaz, azóta még egy fél év sem telt el, és ez, túl rövid idő ahhoz, hogy önmagában aggodalomra adjon okot. Akkor hát miért ütközik az ember lépten-nyomon ebbe a kérdésbe: mi lesz a levéltári szekcióval? Igazán nem a lélekharangot akarom megkongatni fölötte, már csak azért sem, mert él és nem is panaszkodik. A kérdéssel viszont, ha már felmerül, próbáljunk meg szembenézni. Mint minden másnak, a szekciónak is a múltban gyökerezik a jövője. Ami nem éppen azt jelenti, hogy menthetetlenül saját múltjának foglya, hogy régi önmagát kell újra meg újra reprodukálnia, miközben tevékenységének indítékai és feltételei, az egész közeg, amelyben létezik, állandóan megújul. Amenynyire a szekció eddigi néhány éves működését át tudom látni, e néhány év tapasztalataiból arra következtetek, hogy a szekció jövője, legalábbis az eddigi alapokon, nem garantált. Bizonyos jelenségek különösen elgondolkodtatnak. Az egyik ilyen jelenség, hogy az egyesület iránti érdeklődés — lelkesedésről nem is szólva — már kezdetben sem volt egyöntetű. Nem tudom, hogy a levéltári szakalkalmazottak hány százaléka fizeti az egyesületi tagsági díjat, az viszont tény, hogy a szekció rendezvényein a szakmabelieknek mindig csak egy töredéke vesz részt. Ez alól még az 1984 végén ünnepélyes külsőségek között megrendezett nemzeti levéltári nap sem volt kivétel. Arra nincs sem szükség, sem lehetőség, hogy évente bizonyos napon vagy napokon kiürüljenek a levéltárak, és minden szakmabeli a szekció ülésére tóduljon. De az eddigi részvételi arány szinte a másik végletet jelenti. Minderre a koronát alighanem éppen a legutóbbi, jubileumi szekcióülés tette fel, amelyen talán még a harmincat sem érte el a résztvevők száma. Bizony, sovány kis jubileum volt. A szekció iránti közömbösség, az egyesületi munka lebecsülése jelének tekintem a szekció ülésein elhangzott egyik-másik, hevenyészett előadás alacsony színvonalát is. Talán közhely, de ideülik, hogy nyilvánosságnak szánt produkciójával mindenki önmagát, nem pedig a közönségét minősíti. A másik jelenség, ami elgondolkodtat, hogy minden jel szerint a szekció létrejöttében és működtetésében a vezető egyéniségének meghatározó szerepe volt és van, konkrét személytől függetlenül. Nehogy félreértés támadjon, sietek hozzátenni, hogy szerintem általában jó, ha egy vezető a szakmai tekintélye, * A szerkesztőség igen fontosnak tartja a levéltáros szakmai tudat problémáit, a levéltáros egyesület működésének kérdéseit. Ezért is közli Buzási János írását és várja a kollégák hozzászólását. 42