Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Dégi István: A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi és megyei archívumainak munkájáról / 3–8. o.

DÉGI ISTVÁN A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi és megyei archivumainak munkájáról Az MSZMP Központi Bizottságának Titkársága 1958-ban határozott arról, hogy három-négy éven belül a budapesti és megyei pártbizottságok politikai irányításával működő helyi pártarchívumokat kell létrehozni, vagyis az 1961—1963 közötti időben az illetékes pártbizottságoknak gondoskodniuk kellett az archívumok működésének megindításáról. Az archívumok létrehozásának szükségességét azzal indokolták, hogy a párt, a KISZ, a munkásőrség működése során keletkezett régebbi iratokat külön kell választani a folyó munkához szükséges ügykezelési és ügyintézési iratoktól. Biztosítani kellett azok megfelelő, biztonságos őrzését, rendezését és hozzáférhetővé tételét a tudományos kutatás számára. A Központi Bizottság Pártgazdasági Osztályának útmutatása nyomán az illetékes pártszervek vezeitői megkezdték a határozat végrehajtásával kapcsolatos feladatok megjelölését, s nem kevés nehézség leküzdésével megteremtették a tárgyi és személyi feltételeket. Az első archívumok már 1961-ben létre is jöttek. Zömük 1962-ben alakult meg, 2—3 megyében 1963-ban. Ezzel kiépült és — az 1948 őszén felállított központi pártarchívum irányításával — megkezdte működését a magyar pártarchívumok hálózata. A hálózat és az állami levéltárak rendszerének viszonyát a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1973-ban szabályozta, amennyiben kimondta az állami levéltárak és pártarchívumok egymás mellé rendeltségét, kodifikálta utóbbiak önálló létezését. Az archívumvezetők döntő többsége a pártapparátus politikai munkatársaiból került ki. A budapesti archívum kivételével a többi helyen egy évtizedig egyetlen személy végezte a levéltári teendőket. Csak az 1972-es titkársági határozat alapján vált lehetővé, hogy még egy személyt foglalkoztathassanak. Ma már az archívumok többségében 2, néhány helyen 3 személy dolgozik főállásban, helyenként tiszteletdíjasokat is foglalkoztatnak. A határozatnak megfelelően a helyi archívumok a megyei (budapesti) pártbizottságok székházaiban nyertek elhelyezést. Általában egy raktárt és egy dolgozószobát biztosítottak a munkához. Kutatószoba kezdetben csak néhány helyen volt. Többé-kevésbé már ekkor megvalósultak a raktárak biztonságtechnikai követelményei: a terhelhetőség, a tűzvédelem, a nedvesség elleni védelem. A raktári ^peretekre vonatkozó becslések tévesnek bizonyultak, vagyis az archívumok többségében 10—15 év elteltével megteltek a raktárak. Ezen a helyzeten különböző megoldásokkal sikerült változtatni: új székház épült, illetve új épületszárnnyal bővült a székház (Borsod, Nógrád, Fejér és Zala megyében), korszerű tömör állványt szereltek fel (Budapesten), munka- és raktárszobákat kaptak a meglevők mellé (Csongrád, Pest, Győr, Szolnok, Vas, Veszprém és Tolna me3