Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - Varga J. János: A vármegyei nemesség és a végvári katonaság a felszabadító háború első szakaszában, 1683–1686 / 30–39. o.

Trencsén térségében sorakozott föl Thököly ellen, hozzájuk csatlakozott Lubomirszky herceg a lengyelek 2500 főnyi előhadával, Erdődy Miklós horvát bán és Herberstein gróf pedig a Szávát, illetve a Muraközben Stájerország bejáratát védte 5000—5000 katonával.

8 A köpcsényi hadiszemlén, amely május 6-án zajlott le a császár és Miksa Emánuel bajor választófejedelem jelenlétében, Esterházy Pál nádor is fölvonult 3000 emberével.

9 A hadak gyűjtése azonban még korántsem ért véget Magyarországon. A nádor már március 18-án fegyverbe szólította a rendeket: „eljött az idő, hogy az édes magyar haza felszabaduljon a török járom alól, fogjon tehát mindenki fegyvert, mutassa meg hazájához való kötelességét" — egyúttal 12 lovas- és 6 gyalogezredet kért a vármegyéktől. Esterházy Pál 3 lovas- és 1 gyalogregimenítre számított a bányavidéki és a Kanizsa elleni főkapitányság végváraiból, a többit, tehát 9 lovas- és 5 gyalogezredet a dunántúli és a Thökölynek még nem hódolt felvidéki vármegyék inszurgenseiből és a magánföldesúri csapatokból kellett kiállítani. A gond elsősorban magát a nádort, azután Draskovics Miklós országbírót, Batthyány Kristóf dunántúli főkapitányt, Bercsényi Miklós bányavidéki vicekapitányt, Esterházy Ferenc semptei kapitányt, Pálffy János pozsonyi főkapitányt és a vármegyék főispánjait terhelte.

10 Ha meggondoljuk, hogy Thököly Imre hadserege ugyanekkor legalább 20 000 embert számlált, nem is kevés az a haderő, amelyik a török elleni védelemre készülődött a királyhűnek megmaradt kicsinyke Magyarországon. Csakhogy lassan és kelletlenül gyülekeztek a hadak. A végváriak alkudoztak: ők bizony a 4 forintos zsoldért, amit a nádor ígért, nem hagyják ott „egész nyári gazdaságukat és cselédjeiket", legalább 6 forintot kérnek, mások meg elmaradt fizetésüket követelték.

11 A nemesi felkelés még ennél is roszszabbul állt: „talán mind az nagyságod gyalogjaival együtt kétszázhuszonötöd magammal lehetek. Ezen németnek az általmenetele tartóztatja kiszállását az vármegyének" — írta Békássy Miklós körmendi kapitány június elején Batthyány Kristóf fiának, Ádámnak.

12 Az átvonuló német csapatoktól valóban tartaniuk kellett a kúriák lakóinak, de valami más is hozzájárult a nemesség távolmaradásához. A két Batthyány akkor írt leveleiből kiderül néhány ok. Az ifjabb írta a Sárvártól nyugatra eső Vát melletti táborból Szalonakon időző apjának: „Vas vármegye [nemessége] ..., ha mindnestűl itt volnának is, nem vélem, [hogy] többen lennének kétszáznál. Győr, Komárom vármegye a herceg (ti. Lotharingiai Károly) mellé ment, sümegi püspök uram hasonlóképpen. Veszprém vármegye nemesei ide érkeztek ugyan, de azokat is kedvetleneknek látom az itt maradásra .. ."

13 A dunántúli főkapitány türelmét vesztve üzente fiának, hogy miként bánik el a vonakodókkal: „Arról tudósíts, hogy mind Sopron vármegye, de leginkább ez a Vas vármegye miképpen fog kompareálni? S ha Bácsmegyey Ferenc [viceispán] uram processzusában lészen a fogyatkozás, őkegyelmit intsd meg, s ha Horvát Jánoséban (ti. az alispánéban), add tudtomra, én intem meg azt. S ha úgy sem gyűjteti a népet, bizony magát kötöztetem föl, mert látom, hogy máris máshová sántikál... Azonkívül az a vármegyén fönn pökő prókátor Lándvay..., hogy őnékie Erdődyné aszszonyom dolgaiban kölletik Horvátországba mennie, absztrahálni akarta magát a táborrúl, de nem adtam reá engedelmet. Kire nézve figyelmezz reá, ha fog-é kompareálni? S ha ott nem lészen add tudtomra, lészen gondom reá... Az kik penig házi szolgáink (azaz a főkapitány szervitorai) közül engedelmünk nélkül elmaradtak, csak tudhassam kik azok? Bizony nem lesz dúlatlanul hagyva mindene."

14 Kivétel azért akadt, amint azt Draskovics Miklós egyik, Batthyány Ádámhoz intézett levele tanúsítja: „azonban minthogy jószágaink 32