Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - MÉRLEG - Zombori István: Die Korrespondenz Ferdinands I., Bd. III. Familienkorrespondenz 1531–1532. Wien, 1973. / 76–78. o.

Mária hasonlóképpen, Ferdinánd viszont Károlynak mindig spanyolul válaszolt — tudva azt, hogy a császár ekkor már jól tudott e nyelven —, húgának azonban franciául. Nagyritkán, valamely hivatalos ügyben, vagy különleges esetben találunk egy-egy latin vagy német levelet is. Ez a többnyelvűség volt az egyik oka, hogy a közreadók igen alapos, az eredeti anyag egyharmadát, sőt gyakran felét is kitevő részt szenteltek a kötet német nyelvű regesztáinak. Tartalmilag meglepetésnek tűnhet napjaink emberének, hogy mennyire nélkülözik e híradások a személyes, családi jelleget. Az állandó téma a napi politika, a végbement események, illetve a tervek. A megszólítást és az üdvözlő szavakat kivéve szinte semmi nem utal arra, hogy magas társadalmi helyzetük mellett a levelek "írói egyben testvérek is. Kétségtelen, hogy ezek megszövegezésében részt vettek a kancellária emberei, titkárok, írnokok stb. Az egyes időszak leveleiben jól felismerhetők az éppen aktuális politikai ügyek. 1531. január—februárjában elsősorban Ferdinánd római királlyá választásáról írtak egymásnak, és a birodalmi rendek szervezkedéséről, a schmalkaldeni szövetség létrejöttéről. Ugyanezen év őszén (október—november) Károly Brüsszelben van, leveleik ekkor a birodalmi, németalföldi, svájci ügyekkel foglalkoznak. Emellett szó esik az itáliai, spanyolországi ügyekről és Luther viselt dolgairól. Magyarországról viszonylag ritkán történik említés, ha mégis, akkor rendszerint a levelek végén, miután már a birodalom egyéb ügyeit megtárgyalták. Hasonló a helyzet a törökkel is: magyar történész számára feltűnő lehet, hogy a csaknem Bécs elfoglalását eredményező 1529-es nagy hadjárat után, és az előkészületben levő, senki által kétségbe nem vont újabb török támadás tudatában, alig esik szó a törökről, a védekezésről és a felkészülésről. Viszont a török közeledtével (1532 nyara) mind gyakrabban kerül elő a konkrét intézkedések, seregállítások, pénzszerzések ügye: Ferdinánd rendszeresen beszámol a helyzet alakulásáról és segítséget kér fegyverben, pénzben egyaránt, mind Károlytól, mind Máriától. Leveleiből kitűnik, tisztában van azzal, hogy a támadás révén nagyon fontos ügyek kerültek válaszút elé. Nemcsak Ausztria és Németország néz közvetlen török támadással szemben, de a megosztott magyar nemesség is azt várja, hogy Ferdinánd bebizonyítsa: a császár a birodalom erejével felsorakozik mellette és sor kerülhet a török kiűzésére. Hogy ez valóban így legyen, érvel, könyörög, szervez, javasol. Károly válaszai higgadtak, mérsékletre intők, saját nehézségeit hangoztatja. Levelei és tettei igazolják, hogy csak azt tekinti feladatának, Bécset megvédje a töröktől. Ez az oka az események értékelése közti különbségnek is. Károly a törökön aratott diadalnak tekintette a szultán viszszavonulását, mondván, hogy ez a hatalmas keresztény sereg láttán bekövetkezett félelem eredménye. Ferdinánd viszont teljesen elkeseredett, súlyos vereségként könyvelte el a történteket, ami személyét tekintve igaz is volt. Nem sikerült neki a meggyöngült Szapolyain győzelmet aratni, a megosztott hatalmi helyzet továbbra is fennmaradt, a török kezén levő terület szintén nem csökkent. Mindezekre jó adatokat szolgáltat a kiadvány, akárcsak az 1531—32-ben tartott magyar nemesi gyűlésekre. A levelekből kiderül, hogy a Habsburgokat aggasztották az elégedetlen főurak mindkét király akarata ellenére szervezett összejövetelei, és mindent elkövettek, hogy ezeket megakadályozzák, vagy legalábbis követeik révén semlegesítsék. Rendkívül tanulságos adatokat kapunk az uralkodók közti levélváltás időtartamát illetően, ami a korabeli európai tájékozódási viszonyokat is jelzi. A legmegdöbbentőbb tapasztalat a levelek kézbesítésének igen hosszú tartama és a célba érés bizonytalansága. Rendszerint két vagy több példányt indítottak az uralkodók, különböző utakon célba. Gyakran 77