Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Az "új adomány" jogintézménye a 13. századi magyar okleveles gyakorlatban / 21–30. o.

hogy a magyar királynak iurisdictio ordinaria-ja van az osztrák és német alattvalók Magyarországon „igaz címen szerzett" „birtokai és jogai" felett, a kor fogalmai szerint azt jelenti, hogy a királyt ezek felett danda bonorum possessio, a javak birtokának adományozása illeti meg.

22 A békeoklevél tehát határozottan megkülönbözteti attól, ami a királyt és a regnum-ot közvetlenül megilleti azt, ami felett a királynak adományozási joga van. Ennek a ténynek a békeszerződés római jogi fogalmazást adott, de nem a szerződés létesítette, s nem is elsőnek rögzítette. Ismeri és alkalmazza ezt a tényt IV. Béla egyik 1263. évi oklevele. Ebben a király Lőrinc étekfogó mesternek adományozta Locsmánd comitatus-t és Lándzsér várat, „amelyeket korábban királyi adomány adott Baroch fia Miklósnak, de azután az ő gyermektelen elhalálozásával királyi kézre szállottak, s ezért amint tudjuk, mindig is nem dignitas-ként, vagy domirmim-ként tartoznak a királyi tulajdonhoz, hanem megüresedett birtokként a király adományozásához ... (... que antea Nicolao filio Baroch concessione regia collata fuerant, sed eo demum decedente sine liberis ad manus regias sünt redacta et ideo semper non tanquam dignitas vei domínium ad proprietatem regiam, sed quasi quedam possessio excaderitialis ad donationem regiam pertinere dinoscuntur .. .J

23 1263-ban tehát a római jogi terminológia nélkül áll előttünk a megkülönböztetés a királyi tulajdon és a királyi adomány közt. Erre az utóbbira szállnak az örökös nélkül elhalt nemesek birtokai, s ezeket a birtokokat a király természetszerűen más nemesnek adományozza! A királynak ez a földesúri osztály egésze szempontjából alapvető feladata, s egyebek közt azért is elképzelhetetlen király nélkül a középkori magyar állam. Az 1291. évi békeszerződésben András megígérte az osztrák és német alattvalók megtartását az igaz címen szerzett magyarországi javakban akként, hogy emellett ezek felett épségben marad a király „rendes joghatósága". Ez a kikötés azt szavatolta, hogy ezek a javak német uraik magszakadása esetén visszaszállnak a magyar király adományozása alá, ő pedig arra érdemes magyar nemesnek adományozza tovább! Ez a lényege az András koronázási esküjébe foglalt integritási pontnak és az 1298. évi törvény előírásának: „Magyarország, mint valamely egész jog, élvezhesse részeinek sértetlenségét. Elvben bármelyik nemes várományosa a királyi adományozásra szálló, urafogyott jószágoknak. A királynak a nemesség szempontjából ezért is kötelessége az ország területének épségén őrködni, hogy állományában ne csökkenjen a nemesség számára a ténylegesen adományozható földterület, amely egész jogot is alkotott! A király a nemesség egyedei és csoportjai fölött állva, az egésznek a szempontjait képviselte és testesítette meg, és szabályozta a birtoklást és öröklést. A középkori államfő szerepe volt ez a szó teljes értelmében. Vizsgálódásunk szerint ennek a szabályozó tevékenységnek volt eszköze a XIII. század második felében az „új adomány" is.

24 JEGYZETEK 1 Kolosvári Sándor—Óvári Kelemen: Werbőczy István Hármaskönyve. Bp. 1897. 100—102. old. 2 Illés József: A nova donatio (új adomány) jogi természete. = Notter Antal Emlékkönyv, Bp. 1941. 637—638. old. 3 Szenipétery Imre—Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke (röv.: RA) II. Bp. 1961. 3113. sz. 4 Az 1282. évi oklevél: RA 3150. sz., az 1288. évi: RA 3501. sz. Hasonló formula már 1279-ben: RA 2992. sz. — Az oklevél-megújítás kezdeteiről 1. Kumorovitz L. Bernát: Kálmán király 1109. évi veszprémvölgyi ítéletlevele. Tanulmányok Veszprém megye múltjából. A Veszprém megyei Levéltár kiadványai 3. Veszprém, 1984. 5—13. old. 29