Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.
nem azonos szöveggel írnak, nyilván ugyanazon tudósítás alapján. De az Üj Magyarság kommentárja felháborított. 29 Beállított Téged, mint a körúti zsidó sajtó áldozatát, s íme Neked, az ifjú gojnak most elhagyatva kell kiállanod és vállalnod a konzekvenciákat. Amellett azt állítja, hogy a könyved az Athenaeum sorozatában jelent meg. Momentán nem is tudom, hogy Cserépfalvi zsidó-e, igaz, hogy nem is jutott eddig eszembe, hogy erről informálódjam. Micsoda piszkos fantázia kell ahhoz, hogy azt higyje: Kovács Imre, az ő fajtájával és • származásával nem is juthat el a saját fajtája iránti részvétig és a sorsközösség felismeréséig, a kiállás szándékáig, ha a zsidók nem ugratják be. Szegény Imre, mért nem állsz be tintakulinak oda, ahol nincsenek beugrató zsidók. Hát így van ez. Én tudom, mit jelent fiatalnak lenni és nem belenyugodni, azt is tudom, mit jelent, fiatalnak lenni és tévedni. A fő azonban, hogy amit az ember elgondol és tesz, mindig őszintén, tiszta szándékkal és hittel tegye, akkor bármi éri is, sohasem kell magát szégyelnie. Minden jót kívánok, szeretettel öreg barátod. 12. Kovács Imre Kner Imréhez Budapest, 1937. nov. 22. Kedves Barátom! Mint minden levelem, ezt is azzal kell kezdenem, hogy elnézésed kérjem a hosszú hallgatásért. Nagyon köszönöm szíves soraidat és jól esett vigasztalásod azokban a napokban. Hallgatásomnak is az volt az oka, hogy nem volt semmihez kedvem. Tudod, az ilyen ítélet némi kiábrándulással jár. Az ember valahogy kételkedni kezd a dolgokban és gyakran teszi fel magának a kérdést: van-e megoldás? Nem akarok itt rezignálni, de napokig úgy éreztem és gondoltam, hogy nincs. De amint az ember szétnéz, akaratlanul is problémákba ütközik és találóan írta Illyés Gyula egyik versében: nem menekülhetsz! Bárhova is kerülsz, bármit is teszel: nem menekülhetsz! Nem tudom, hogy Gyomán hogyan fogadták az ítéletet? Szegény Endre bácsi oda lehet, de ezideig nem írt. Kíváncsi vagyok, hogy ismerőseim közül hányan táncoltak vissza? Itt Pesten sokszor látok az utcán elfordulni arcokat és érzem a kézfogásokon, hogy már nem a régiek. Ezeket mind megértem •és az ifjúságról is meg van a véleményem. Gyáván hallgatnak; semmi kiállás. Hiába, reménytelen a jövő. Különben hogy vagytok? Mihályékat régen láttam. Sokszor Üdvözöl: Kovács Imre Nagyságos asszony kezét csókolom. 13. Kner Imre Kovács Imréhez Gyoma, 1937. november 25, Kedves Imre! Sajnálkozással olvastam leveledet. A napokban beszéltem valakivel Rólad ás Fájáról, s az illető azt mondotta, nem szabad, hogy most az e[g]ész parasztkérdés Féja- és Kovács-üggyé váljon. Igaza van neki ebben. Neked sem szabad ebből a szempontból nézned a dolgokat, ha mégolyan fájdalmas, vagy kellemetlen is személyes vonatkozásban. o-:
