Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.
régi magyar közmondás: „két kakas egy szemétdombon nem fér meg", most ismét realitást nyer. Kner úr által felvetett kérdés teljesen helyes. A nagy szelekció időnként megtörténik és csak az benne a tragikus, hogy a mi politikusaink azért nem akarnak földet adni a mezei munkásoknak, mert azok nem boldogulnának. Amerikában megálltak a helyüket, pedig az a „nagy iskola" ... A jövő héten valószínűleg Debrecenbe megyek és hazajövet Gyomát is útba ejtem. Akkor majd folytatunk egy kis eszmecserét. A viszontlátásig sokszor üdvözli kedves mindnyájukat: Kovács Imre 11. Kner Imre Kovács Imréhez Gyoma, 1937. november 1. Kedves Barátom! Különféle közbejött bajok miatt csak ma írhatok Neked. Nagy érdeklődéssel olvastam a tárgyalásról szóló tudósításokat, amelyek mélyen elszomorítottak. 2 * Nehéz ezekről a dolgokról levélben írni, de mélyen fáj olvasni, hogy a kor sorsdöntő kérdései felől milyen nagyon eltérőek lehetnek a vélemények! Mindig megdöbbent, amikor egy álláspontot abszolút jóhiszeműen, érzésem szerint teljesen őszintén, érdekmentesen és a köz szempontjából vélek képviselni s azt kell látnom, hogy más, éppen olyan jóhiszemű, becsületes, lelkiismeretes oldalon az enyémmel homlokegyenest ellenkező álláspontot találok és nem látok hidat egyik elszigetelt állásponttól a másikig. — Azt érzem mindig, hogy a kor problémái rendkívül bonyolultak és egyre bonyolultabbak lesznek, az elvi álláspontokban és a lehetőségek kiindulási pontjaiban pedig egyre nagyobbak a különbségek. Ez hajtja a tömegeket a leegyszerűsítés felé, aminek kiszámíthatatlanok a veszedelmei. Gustaf Cassel mondja, hogy az érzelmi politikának éppen az a veszedelme, hogy rendesen éppen annak árt, akinek használni szeretne. Ismeretségünk kezdete óta Nálad éppen azt látom, hogy hogyan fejlődsz, a Te korodban természetes és a fejlődés szempontjából is szükséges érzelmi álláspont felől a reális szemlélet álláspontjai felé. Amibe Te belekerültél, azegy olyan helyzet, mely szükségszerű, törvényszerű, a kor ellentéteiből következik és bármennyire fájdalmas is, de szinte természetes, hogy meg kell szenvedned érte. El akartam menni Endre bácsihoz is, hogy megvigasztaljam és megmagyarázzam neki, hogy ez a büntetés még nem végleges és nem megszégyenítő, de egy lelket sem találtam otthon. Azóta pedig nem vagyok valami egészséges és nem tudtam újra elmenni. Nem szeretném, ha Mihály miatt félreértenél. Valami tévedés, vagy félreértés van közöttünk, én itt Neked is azt mondottam, hogy nem akarom, hogy ő elmenjen a tárgyalásra s neki is ebben az értelemben írtam, de Te ezt valószínűleg félreértetted. Egy ilyen gyerek nem értheti még meg azokat az álláspontokat, amelyek itt összeütköznek, s nem hivatott még sem az állásfoglalásra, sem arra, hogy véleménye legyen — tudod, hogy álláspontom szerint ez a kor a felkészülésé. Érdeklődnie szabad, és kell, de éreznie kell azt is, hogy a döntés felelősségét nem vállalhatja. De róla eszembejut az, hogy a Te ügyednek az ifjúság körében semmi visszhangja sem volt. Ha Kémeri tanár úrról volna szó, akkor inkább volna, hiszen szokott is lenni! „Hazám ifjúsága ... ?" A lapok nagyrészét végignéztem itt, amennyire hozzájuk juthattam. Majd6a
