Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.

3. Regestrum Nobilium in Comitatu Baranyiensi Districu Q: Ecclesiensi residentium. Hosszúhetény, 1809. január 14.; 4. Conscriptio Nobilium in Processu I: Comitatu de Baranya Siklosiensi degentium, in sequelam Arii 2i 1808, atque elargiltae eatenus e Publico Instructionis peraotae. Siklós, 1809. január 15.; 5. öszve írása A Szent Lörinczi Kerületben Birtokos és lakó Tekéntetes Nemes Nemzetiségeknek. Szentlőrinc, 1809. január 13. A hiányzó baranyavári összeírás névsora három személy híján a szemle lajstroma alapján rekonstruálható. Lelőhelyük: BML IV. 3. c. Nemesi lajstromok. Ö. 170—174. 29 Az egyetlen magyar nyelvű összeírás fejléce szinte teljesen megegyezik a Fejér ímegyei összeíró! apóval (1. Schneider: i. m. 9. p.). A latinul írottak jelentéktelen, megfogalmazásbeli eltérésekkel ugyanezt tartalmazzák; példaként álljon itt a mohácsa összeírás fejléce: Nomen Patris Qualificatio, num Videlicet ad militandum seu aetata seu vdribus et Aetas aptus, vei non? Divisus vei indivisus cum Patre in uno Pane, vei Matris familias distincto vivens? Et aliae similes circumstantiae qualitatem Personae designantes. 30 A felkelési törvény csupán az egyházi testületeket és méltóságokat kötelezi (1808:2. te. 11—12. §). A papság pl. a Fejér megyei összeírásban sincs jelen. 31 A megye járásait a későbbiekben is római számmal jelöljük, melyek feloldása a következő: I. pécsi, II. hegyháti, III. szentlőrinci, IV. siklási, V. mohácsi, VI. baranyavári. — E kimutatás megközelítőleg pontosnak tekinthető; kontrollálásában egy néhány esztendővel későbbi, a teljes pécsi egyházmegyét — jelentős Tolna, Somogy és Verőce megyei területeket is felölelő egyházi kiadványra támaszkodtunk. L. Catalogus venerabilis Cleri almae diocesis Quinque-Ecclesiensis ad annum christi M. DCCC. XV. Pestini (é. n.) 132. p. 32 1787-ben Thirring kimutatása szerint (i. m. 135. p.) a férfi nemesek aránya a meigyében 0,7; Pécsett 3,3% (összevonva mintegy 0,81%) volt. Az 1804. évi népszámlálást alapul véve, 1809-ben a 195 ezres lakosság megközelítőleg 0,7%-át alkothatta a nemesség. Ez a számarány a Dunántúlon a legkisebbek közé tartozott. 33 A baranyavári járás összeírásának helyettesítéséül szolgáló „szemlenévsor" az életkort nem tartalmazza, bemutatása emiatt nem lehetséges. 34 A teljesség ez esetben is a baranyavári összeírás „hiányosságán" szenvedett csorbát. 35 A tekintélyes létszámeltérés magyarázata egészen egyszerű. II. József népszámlálása valamennyi 1 éven felüli „nemes férfit" nyilvántartásba vett, az 1809-es pedig — igaz többletinformációval — csupán a 18 éven felülieket. A 18 éven aluli nemesek száma becsléssel megállapítható. 1787-iben a férfiak számának átlagosan mintegy 36—45%-át képezte e korosztály. (V. ö. Pápai: i. m. 211., ill. Pálmány Béla — saját számításán alapuló — szíves közlése.) Eszerint 1784—87-ben Baranyában a 18 éven aluli nemes férfiak száma 294—343 volt. Ennek analógiájaként 1809-ben — a megye demográfiai sajátosságaival számolva — Baranya teljes férfi nemessége 740—790 fő között lehetett. 36 Pécs város folyamodványát a .magyar kancelláriához kivonatosan közli Mályusz Elemér: A magyarországi polgárság a francia forradalom korában. In: A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve: I. Bp., 1931. 257. p.; és Csizmadia Andor: A szabad királyi városok becikkelyezése az 1790—91. (évi országgyűlésen. In: Jogtörténeti tanulmányok, V. Bp., 1983. 34. p. 37 Madas József: Pécs belváros lakóházal és telkei. Pécs, 1975. 325—361. és 649— 661. p. 38 Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711— 1848. Bp., 1964. 22. és köv. p. 39 A nemesi jogok rövid, világos megfogalmazása Eckhart: i. m. Bp., 1946. 326— 327. p. — A jogi egyenlőség (una et eadem libertás) eszméje a XVIII. század végén, a szegény nemesek 'megadóztatásával csorbát szenvedett, mégis kétségkívül (hozzájárult a feudális társadalmi viszonyok konzerválásához. 40 Baranyában a tisztes rendűek 1792-től rendszeresen részesültek a „kötelezettségekben". V. ö. Pálmány Béla: A magyar nemesség átrétegződése a kései feudalizmus századaiban. In: A magyar polgári átalakulás kérdései. Bp., 1984. 49. p. 41 A szentlőrinci járás összeírása nem közli a saabadszentkirályi és dinnyeberki nemesek foglalkozását, így (kimutatásunkban ők nem szerepelnek. 42 Catalogus Dominorum Gremialium Nobilium A° 1810. BML IV. 3. c. Nemesi lajstromok. 2. ö. 138. 43 E katalógus is magában hordozza a létszám-megállapítási nehézségeket, a családok és a személyek kevert szerepeltetésével. 40