Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - R. Várkonyi Ágnes: A Liga Sacra Europája / 15–25. o.

szont attól kezdve, hogy elhatározzák Buda ostromát. Európa együtt harcol, majd együtt ünnepel. Miként jött létre ez a változás? A következőkben ezen a kétarcú Európán tekintünk végig. Kutatásaink során a Buda visszaví vasában részt vett országok követ jelentései, javaslatai és más források alapján már hosszú ideje vizsgáljuk az éles váltást Európa megosztottsága és összefogása, az előítéletek bomlasztó hatása és az egységes cselekvés, a háború és a béke esélyei között. Előadásunk azonban a nagy kérdés kifejtése helyett inkább csak meditáció. Néhány percre vissza kell lépnünk az időben csaknem Mohács évtizedéig. Az 1530-as években Oláh Miklós a későbbi esztergomi érsek ezt írja Erazmusnak: „Az ország földjét teljesen felégette, férfiakat és ifjakat tizenötezernél többet Törökországba hajlott..., több mint ötszáz kisgyereket kardélre hányt, vagy földhöz csapdosott. Lásd Erazmusom! Ilyen irgalmatlan zsarnokság nehezül egy keresztény népre. És Magyarország, melyet hajdan híressé tettek nagy diadalai, tündüklő vitézsége, ragyogó hírrel öveztek övéinek fényes tettei, micsoda súlyos szolgaságban szenved most. Nincs egyetlen pillanatra sem biztonságban a hit ellenségeinek támadásai miatt..., de ha beköszönt a béke az én Magyarországomban... még magyar borod is lesz végre." Minden bizonnyal a többi levéllel együtt ezek a sorok is ösztönözték Erazmust, hogy röpiratban szólítsa fel Európát, fogjanak össze az oszmán hatalom ellen. Ez azért is fontos számunkra, mert Erazmus már másként látja egységben Európát, mint ahogyan azt addig a kereszténység védőbástyája eszme kifejezte. Kifejti, hogy az oszmán hatalom magyarországi hódításai beláthatatlan következményekkel járnak egész Európa jövőjére nézve is, és Magyarország békéjének egyetlen záloga az európai összefogás, az oszmán világ felett győzedelmeskedő európaiság. Hangsúlyozza, hogy nem a vallások különbözőségéről van lényegében szó. Két gyökerében és milyenségében más civilizáció ütközik össze amióta az oszmán világ behatolt Európába. A humanizmus, a reneszánsz eszmei közegében szögezi le: a keresztény civilizáció, az európaiság védelme követeli meg, hogy az oszmánokat visszaszorítsák. Felfogása szerint azonban az európaiság, a keresztény civilizáció sokkal több és más, mint amit Erazmus a maga korában maga körül látott. Ez adja meg javaslatának történelmi jelentőségét. Megállapítja: az ellentétekkel szabdalt Európa beteg. Az oszmánok elleni eredményes harc elsődleges feltétele, hogy Európának meg kell újulnia. Oldja meg belső háborúinak kérdéseit, teremtsen békét egymást gyilkoló népei között, országai fogjanak össze. Vagyis ha az oszmánokat le akarja győzni Európa, először szedje rendbe önmaga dolgait. Megújulás és béke Európában. Ez a két legfőbb értéktámpont minden igényesebb javaslatban másfél évszázadon át. Erre építi fel programját Busbequius, a belga diplomata és ezt fejtik ki számtalan változatban magyarok, velenceiek, lengyelek, németek, protestánsok és katolikusok. 1686 válságos tavaszán tehát Európa nagyon is jól tudta, mit kell tennie, s a gyakorlati próbálkozásokról is gazdag történelmi tapasztalatokkal rendelkezett. De végigtekintve a hosszú történelmi úton, ami Buda küszöbére már többször elvezetett, tény, hogy végül zátonyra futott minden igyekezet. Megújulás és béke, mintha ez a két követelmény kizárta volna egymást, Mintha az egymást követő változások, átalakulások, reformok, forradalmak és a kölcsönös bizalom, a megértés, a megegyezés Európája két külön világ lenne, két összeegyeztethetetlen realitásként hajszolná egymást. Ismeretes, hogy a keresztény világ az oszmán hódításra szakadatlan megújulási mozgalmakkal felelt. A reneszánsz, a reformáció, a kibővülő világgazdaság, a heliocentrikus világkép, a katolikus egyház reformja, az ellenreformá16