Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - R. Várkonyi Ágnes: A Liga Sacra Europája / 15–25. o.

ció, a természettudományok forradalma, a holland, az angol társadalmi átalakulás, az individualizmus és a szekularizáció, az új államrendszerek, az alkotmányos és az abszolút monarchiák, s az újkori nemzetek születése teljesen átformálta a középkori Európát. De a kora-újkori Európa bölcsőjébe ezek a változások az új ellentétek fegyvereit is belerakták. A megújulást mint az árnyék követte az újabb megosztottság. Az új képességek, igények, eszmék, tudások a változások viharait is magukkal hozták. Vessünk egy pillantást a lepantói Szent Liga Európájára. 1571-ben V. Pius pápa Spanyolország és Velence szövetségének győzelmében már kimutatható az összefogottabb, a centralizált államhatalom ereje, az új keresztény univerzializmus igénye, az anyanyelvi kultúra tömegmozgósító hatása, a jobb hajóépítő tudomány, az új tűzfegyverek és a távolsági kereskedelmen gyarapodó tengeri hatalmak anyagi tehetsége. Ugyanakkor már egy évtizede dúl a francia polgárháború, a keresztény gályák győzelmét hamarosan elhomályosítja a Szent Bertalan-éj. Spanyolok harcolnak Németalföldön és a hollandok szabadságharca jobban foglalkoztatja Európát, mint a török flotta megújuló ereje. A tengeri győzelem esztendejében születik egy sereg új vívmány. Most nyitják meg a londoni tőzsdét, alapítják meg az Eastland Company-t és a Turkey Company kereskedői társaságokat. 1588-ban az angolok semmisítik meg a pogányok felett győzedelmeskedő spanyol armadát, és két év múlva elindul hódító és viharos útjára a Kelet Indiai Társaság. A török ellen újabb nemzetközi összefogással induló Európa, a tizenötéves háború Európájának története is. Spanyolországban már visszhangtalan maradt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem segítséget kérő levele. A török ellen köszörült fegyverek élét a vallás, az anyanyelvi kultúra, a dinasztikus terjeszkedés és az állami önrendelkezés védelmében és nevében dúló „mészárlások csorbították ti. Á cél, az oszmánok európai hatalmának visszaszorítása füstbe ment ugyanúgy, mint a lepantói győzelem. Miért maradt folytatás nélkül Lepantó? A történettudományt régen foglalkoztatja ez a kérdés. Ujabban Braudel adott rá elgondolkoztató feleletet: csak tengeri győzelem volt, s az Oszmán Birodalom haj szálgyökerei mélyen a kontinensbe nyúlnak. A XVI—

XVII. század fordulóján, láttuk, a kontinens országai alakítottak nemzetközi szövetséget a török ellen. A vállalkozás mégis kudarcba fulladt. A XVII. század elejéről már a méginkább megosztott Európa tekint felénk. A gazdagodás vitorláival büszkén hajózó nyugati polgárság és a vallásharcokban a rendi társadalom küzdelmeiben lebéklyózódó országok Nyugat és KözépKelet Európájának kettős arculata ez. 1607-ben Sully már felismeri, hogy csak új elméleti alapokon lehet megteremteni az európai országok törökellenes szövetségét. Azt javasolja, hogy 15 ország hozza létre az európai konföderált köztársaságot, s a kis és nagy országok, protestáns és katolikus hatalmak ellentéteit nemzetközi bíróság rendezze el. A konföderált európai köztársaság feje a francia király lenne és a konföderáció csaknem háromszázezer főnyi szárazföldi hadsereggel és több, mint száz gályával indulna a török ellen. Az európai béke megteremtésére hivatott köztársaság tervét helyeselte a pápa, Velence, Brandenburg, Savoya, az erdélyi fejedelem és a lengyel király. A Habsburg kormányzat azonban elutasította. A Magyar Királyság, Horvátország és Csehország még mint önálló államok szerepelnek a tervezetben. A francia király főségét a török elleni szövetségben Bécs semmiképpen nem fogadhatta el. Nyilvánvaló, hogy ezt a javaslatot nem annyira a harmincéves háború, mint inkább a francia Habsburg hatalmi ver17