Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - MÉRLEG - Szakál Gyula: Budapest Főváros Levéltára közleményei '84. Bp., 1985. / 89–92. o.

Más volt a helyzet Bolla Ilona vizsgálatai szerint a világi és az egyházi birtokokon. Áz itt élő és szabad költözési joggal nem rendelkező szolgáltatók állapota csak fokozatosan változott meg. Hagyományos jogi helyzetük — esetenként még speciális feladataik is — ugyanígy a társadalmi valóság természetes alkotórészei voltak a XIV. században, mint korábban. így kötöttségeik véglegesen csak ennek a századnak a végére tűntek el, megadva ezzel azt az időpontot, amelyre az egységes jobbágyság kialakulásának a folyamata befejeződött Magyarországon. Voltak köztük ugyanakkor olyanok is, akik számára ez a fejlődés az egyes birtoktípusokon belül élvezett relatív előnyeik (irányítás, katonáskodás lehetősége) elvesztését jelentette, de a többség számára ez a változás felemelkedést hozott. Ahogy a jobbágyparaszti jogok alapja a közszabadság volt, ugyanúgy a nemesi jogok is belőle eredeztethetők. De a nemesség jogi helyzete több volt az egyszerű kozszabadságnál. Ugyanis az alakuló kiváltságos osztály törzsét alkotó királyi szervienseket sokkal közvetlenebb kapcsolat fűzte az uralkodóhoz, mint a közszabadokat. Szabadon bejárhattak a királyi udvarba, a fejedelem volt a bírájuk, zászlaja alatt küzdöttek a háborúkban. Mindezzel az egyszerű közszabadok nem rendelkeztek. Ez az uralkodóhoz fűződő kapcsolat lett a meghatározó a nemeseknél, s adta meg az alapot arra, hogy elszakadjanak a többi közszabadtól. Ugyanakkor hangsúlyozza a szerző, hogy más társadalmi csoportok, így a királyi jobbágyság tagjai csak a személyükre és földjükre kiterjedő szabályos nemesítés révén juthattak be ebbe az osztályba, automatikusan azonban nem. A kiformálódás folyamata a jobbágyparasztokéval párhuzamosan haladt, s ennek megfelelően itt is csak a XIV. század vége képezi a határkőt. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy Bolla tagadná, hogy a feudális viszonyok már ennek a századnak a vége előtt is megvoltak Magyarországon. Csak ő világosan látja, hogy egy új társadalmi struktúra megjelenésével nem tűnik el egycsapásra a hagyományos. Mindkettő elemei még sokáig élnek egymás mellett, s csak bonyolult, ellentmondásos folyamatok révén válik uralkodóvá az új. De a társadalom életének a mélyén még ezután is találhatunk archaikus maradványokat. Bolla Ilona könyve mindezt az eddigieknél sokrétűbben mutatta be. Draskóczy István Budapest Főváros Levéltára Közleményei '84 Budapest, 1985, 521 pag. A központi és a vidéki levéltárak közleményei többnyire megrekednek a szervezet szűk keretei között, illetve a kutató történészek igen csekély körében. E2 részben szükségszerű, hiszen a kiadványok tartalma általában nem a szélesebb olvasóközönségnek szól. Ezek az ismérvek nem illenek rá Budapest Főváros Levéltárának kiadványára, a város felszabadulásának 40. évfordulójára készült évkönyvre. A szerkesztők kettős feladatot állítottak a kötet elé. Egyrészt be kell számolnia a le89