Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatása, 1920–1944 / 37–51. o.

jutalékot a tisztviselők. Kisebb tiszta jövedelem esetén a hiányzó aránynak megfelelően csökkent a kiosztható összeg. Sajátos osztórendszer határozta meg a részesedés arányát. Eszerint .a jószágigazgatót 7, a jószágfielügyeloket szolgálati idő szerint 4 vagy 5, a kerület- és üzemvezetőket 3, a beosztott tisztviselőket 1, a gyakornokokat Va osztó illette. Tekintve, hogy Mezőhegyesen a rekonstrukció lezárulta után minden évben felülhaladta a tiszta jövedelem az előírt 464 000 P-t, egy osztó értékét 530 P-ben maximálták/'

3 Ugyanez a jutalékrendszer érvényes volt az illetékes minisztériumi tisztviselőkre is, azzal a különbséggel, hogy ők a birtokok egységes jövedelme után kapták jutalékukat. Könnyítést jelentett az ügyosztály számára, hogy jutalékszámításnál az egységes jövedelembe nem számították be a labilis jövedelmezőségű béruradalmak eredményét. Némi gyanút kelt a Mezőhegyesen feltűnően alacsonyan megállapított kötelező tiszta jövedelem-szint, hiszen ezt az értéket rendszeresen és többszörösen túlteljesítette a gazdaság. Így lehetővé vált, hogy olyan években is teljes osztót kapjanak a minisztériumi tisztviselők, amikor lényegében véve csak Mezőhegyes volt nyereséges. Pl. 1925/26-ban Bábolna is, Kisbér is veszteséggel zárt.

44 A központosítással édestestvér rugalmatlanság, érdektelenség, elbürokratizálódás ellen ható másik tényező, a kezelőségek jövedelmezőségének kimutatása is megvalósult, lévén minden kezelőség önálló számadótest. A növénytermesztés, az állattenyésztés technológiájának állandó fejlődését biztosította, hogy Mezőhegyesnek a többi ménesbirtokkal együtt „hivatalból" kötelessége volt az új termesztési, tenyésztési módszerek kipróbálása, a nemesítéssel egyetemben. Utoljára meg kell említeni a kezelőtisztek önbecsülését, a Mezőhegyesen uralkodó szellemet, ami a végzett munkát presztízskérdéssé tette. Magánuradalmak vizsgált korszakbeli igazgatásáról alig áll rendelkezésünkre adat. A" Gaál László és Kállay István közléseire alapozott összehasonlítás azt mutatja, hogy a magánuradalmakat egészen más igazgatási rendszerrel irányították.

45 Ott csak decentralizált irányítási szisztéma tudott eredményes lenni. Az Esterházy hercegi hitbizomány mezőhegyesivel azonos nagyságú intézősegei teljesen önálló üzemek voltak. Még a gazdálkodást összefogó üzemterv sem tartalmazott jelentékenyebb megkötéseket. Természetesen ezek a magánnagyüzemek nem egy (tagban fekvő, azonos természeti, gazdasági meghatározottságú, pompás belső infrastruktúrával ellátott üzemek voltak, mint a mezőhegyesi, ahol e tényezők megléte tette egyáltalán lehetővé a központosítást. Az igazgatáshoz szorosan kötődik a ménesbirtok és a rajta elhelyezett ménes viszonyának kérdése. A ménesre vonatkozó, 1869-ben bevezetett kettős alárendeltség a vizsgált időszakban is megmaradt, bár a hadsereg kötelező leszerelését követően egy ideig hivatalosan a személyi ügyek is átkerültek a Földmívelésügyi Minisztérium hatáskörébe.

46 A két társintézmény közötti közvetlen kapcsolatot először az 1873. január 19-én kiadott 1145. sz. FIK minisztériumi rendelet szabályozta. E rendeletet módosította az 1911. évi 13 300/X. 3. és az 1912. évi 9000/X. 3. FM. sz. rendelet. A két önálló gazdasági egység viszonyát szigorú elszámolási rendszer határozta meg, de a miniszter által megszabott árak a ménesnek kedveztek. Mindhárom rendelet nyomatékosan aláhúzta a birtokok ménesek ellátására vonatkozó kötelezettségeit. A lótenyésztés gazdasági ós katonai jelentősége folytán a ménesek privilegizált helyzete jellemezte a két „üzem" viszonyát. A háborút követően, részint a ménesek állományának pusztulása, részint a hadsereg leszerelése miatt a korábbi szabályozás kérdésessé vált. A ménesbirtokok ügyosztálya 1920-ban körkérdést intézett az igazgatóságokhoz a méneseket ületően. Korábban is meglevő feszültségek kerültek felszínre. A legsúlyosabb panaszok Bábolnáról érkeztek: Az igazgatóság szerint a ménes az év43