Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatása, 1920–1944 / 37–51. o.
tizedek során kialakult gyakorlatra és az abból fakadó sokszor hangoztatott, jogra hivatkozva évente kisajátította a gazdaság legjobb takarmányát és legjobb legelőterületeit. A háború előtti méneslétszám visszaállítását a gazdaság szarvasmarha-tenyésztése fogja megsínyleni — folytatta az igazgatóság, majd javasolta a katonai és sportlótenyésztés teljesen mezőgazdasági irányba való átalakítását. Mezőhegyesen nem volt ilyen éles érdekösszeütközés, a birtok az átadási árak korrekcióját kérte, valamint az átadandó területek és takarmányok menynyiségének a tényleges méneslétszámhoz igazítását. 47 A panaszokat, javaslatokat akceptálva a Földművelésügyi Minisztérium körrendeletben szögezte le, hogy a ménesek létszámát az illető birtok nagyságához kell arányítani. Mezőhegyes esetében a ménes által használható területéket 1857 kh 1338 négyszögÖlben állapította meg. 48 1921-ben, a ménesbirtokok létének jogosságát megkérdőjelező vita további lépésekre késztette a gazdaságokat. A ménes részére megállapított átadási árak az infláció közepette messze a tényleges árak alá süllyedték. Nagyobb terménymennyiségnél már tetemes árkülönbözet terhelte a gazdaság költségvetését. Batta Sándor igazgató árkiegyenlítést követelt. 49 Elmaradt a megnyugtató megoldás, így a birtokok maguk léptek a következő évben, s most a ménesek ügyosztálya sorolta sérelmeit: „A ménesbirtokok már üzemi tervüket sem állítják be úgy, hogy a ménesek szükségletét is fedezni tudják, az átadandó takarmányokat is visszatartják saját szükségletük bő ellátására." 50 A huzakodás lezárására 1922 márciusában közös értekezletre hívták össze a birtokok és a ménesek képviselőit. Megegyezés ekkor még csak a méneseknek kedvező, infláció okozta eltolódások kiküszöbölésére született, aranyparitáshoz hasonló arányszámítás bevezetésével. Végleges rendezésre az üzemesítés után került sor. 1924 februárjában újabb „ankétra" gyűltek össze a társintézmények vezetői s megállapodtak a vitás kérdésékben, elfogadva „a legfokozottabb teljesítőképesség mindkét félnél" elvet. A zárófordulóban a gazdaságok erősítették meg pozícióikat. A megegyezést szentesítő körrendelet leszögezte; a ménesek széna-, szalma-, illetményföld-szükséglete rendes körülmények között eddig kielégíttetett. Ezután, ha valamiből hiány mutatkozna, a Tnénes vásárlással fedezze szükségleteit. Részletesen szabályozta a rendelet a takarmányok, legelők, illetményföldek átadásának idejét, módját, árát és a közösen használt intézmények, műhelyek terheinek viselési arányát. 51 Elveiben ez a szabályozás maradt érvényben 1944-ig, csak a termények átadási árait illető változásokra került sor. 52 JEGYZETEK 1 Fest Imre: A Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Magyar Kir. Ministeriumnak öt évi működése. Pest, 1872. 36. p. 2 Fest: i. m. 42—43. p. 3 A földművelésügyi szakigazgatás története 1867—1948. Szerk. Pataky Ernő. Bp., 1970. 78. p. 4 Meznerics Iván—Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867—1937. Bp., 1937. 283. p. 5 Perneki Mihály: A mezöhegyesi állami ménesbirtok gazdálkodása 1867—1900. AtSz 1976. 3—4. sz. 346. p. 6 Tóth Tibor: Nagybirtoktól a nagyüzemig. Bp., 1977. 71. p. 7 A vizsgált időszakban a 29 807 holdas Mezőhegyes mellett a ménesbirtokok osztályának irányítása alatt állt Kisbér (11088 kh), Bábolna (7024 kh), Gödöllő (10 663 kh), Kőkút (1944 kh; a Károlyi hitbizományból vásárolta a Pénzügyminisztérium 1929-ben), Kompolt (8132 kh; 1930. július 1-től haszonbérben), vala49