Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Borsa Iván: A hungarikakutatás aktuális kérdései / 8–13. o.

olyan következménnyel is jár, hogy az Országos Levéltár által a hungarikamásolatokról vezetett nyilvántartásnak ki kell lépnie a mikrofilmtár keretei közül és ki kell terjednie a xerox- (vagy más) fotómásolatok nyilvántartására is, mert osák központi nyilvántartás tudja biztosítani a jó tájékoztatást mind az érdeklődők, mind pedig az újabb rendelésfeladásért felelős személyek számára. (Ez a feladat tulajdonképpen ma is létezik, de végrehajtása nem következetes.) A hungarika feltárását célzó tanulmányutak időtartamát illetően római tartózkodásom során — mások esetét is megismerve — arra a következtetésre jutottam, hogy 2—3 hetes utaknak a tekintélyes magyar vonatkozású iratanyagot Őrző levéltárakra való tekintettel csak olyan esetekben van indokoltságuk, amikor bizonyos hiányok pótlásáról, hibásnak bizonyult adatok ellenőrzéséről vagy igen körülhatárolt, s ilyen rövid idő alatt elvégezhető más feladatról van szó. Az illetékesek által manapság favorizált 8 hónapos útnak viszont sok esetben az a nagy akadálya, hogy viszonylag kevesen tudják vállalni az ilyen hosszú távollétet a jelen általános feltételek mellett. A 2—4 hónapos időtartam tűnik reálisnak olyannyira, hogy még két kéthetes kiutazás helyett is többre értékelhető egy négyhetes ott-tartózkodás, ráadásul ez még útiköltség megtakarítását is jelentené. Nem lényegtelen kérdés, hogy milyen „átfutási idő" szükséges ahhoz, hogy a feltárt levéltári anyag másolatban az Országos Levéltárban a kutatás rendelkezésére álljon. A mai helyzet ugyanis roppant szomorú, 8—10 évvel ezelőtt feltárt iratok mikrofilmje vagy más fotómásolata máiig sem áll rendelkezésre, s ennek okát csak részben kereshetjük az utóbbi évek nehéz gazdasági viszonyaiban. Kell, hogy legyen (s bizonyos mértékben van is) olyan „rejtett tartalék", amelyet kihasználva a jelenlegi majdnem holtpontról az ügyet ki lehetne mozdítani. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a jövőben intézményes költségvetési megoldás érdekében nem kell mindent megtenni. Több évtizedes tapasztalat alapján arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a levéltári hungarikákról rendszeresen tájékoztatni kellene nemcsak a levéltárosokat, hanem az érdeklődők szélesebb körét is. A külföldről érkezett mikrofilmekről 1959-től a 70^es évek végéig a Levéltári Szemlében évenként közreadott álLagszhitu ismertetés egyrészt nem volt elég részletes, másrészt nem jutott el az érdeklődők szélesebb köréhez. Az évi gyarapodásokról, esetleg 3—5 évenként göngyölítetten is közreadott részletesebb tájékoztatás a jövőben sokat segíthetne. Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az illetékesek felismerték és elvben szükségesnek nyilvánították történetünk külföldön őrzött értékeinek fontosságát. Ezt a helyzetet kellene a levéltárügynek, is kihasználnia oly módon, hogy jó szervezéssel és erre épített jó javaslatokkal próbálják meg az illetékesek felismerését „aprópénzre" váltani. Szeretném remélni, hogy római utam és jelen ismertetesem valamelyes segítséget nyújt e cél elérése érdekében. Borsa Iván 13