Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - KILÁTÓ - Ságvári Ágnes: A X. levéltáros világkongresszusról: Bonn, 1984. szeptember 17–23. / 66–73. o.

kozó része nem szorul magyarázatra, annál inkább a növekvő követelményekről szóló tétel, amely így hangzott: a világ országaiban — eltekintve azok társadalmi rendszerétől — a modernizálás és állami beavatkozás jelentőségének növekedésével egyenes arányban nő az adminisztráció területe és jelentősége egyaránt. Ebben a helyzetben a levéltáraknak megnövekedett őrzési tevékenységük mellett figyelmüket az irattermelőkkel, az irattárakkal való, sokszor nagyon is speciális kapcsolatokra kell koncentrálniuk. Ezért erőfeszítéseket kell tenni az ügyviteli munka egyszerűsítésére, mielőbb fel kell sorakozni a modern adathordozók segítségével rögzített információk által közvetített követelmények megoldására, ezek új típusú levéltári feldolgozására. S ahhoz, hogy a levéltárak továbbra is_ megfeleljenek történelmi örökséget őrző hivatásuknak, a szakmai irányítás eddigi módszereinek felülvizsgálata révén sürgősen gondoskodniuk kell maguknak a levéltári szervezeteknek a megújításáról is. Az összes küldött tapasztalatával megegyezett az az elemzés, amely a levéltárak felelősségének növekedését az igazgatási apparátus növekedésére; a kutatások fejlődésére, sokszínűvé válására, számuk emelkedésére, a közigazgatási irattárak feletti felügyelet új feladataira; a magánlevéltárak növekvő jelentőségére és használatára és a levéltárak tudományos és kulturális tevékenysége iránti fokozott elvárásokra vezette vissza. A változtatás irányának felrajzolása az állami, gazdasági élet új jelenségeinek felismerését feltételezi, legjellemzőbb vonásaként a decentralizációt ismerte fel a kongresszus. Mata Castillon, a kérdés előadója két, tartalmában egymástól eltérő, de megjelenésében egymáshoz hasonló tendenciára mutatott rá: a regionális önállóság növekedésére — és a központi adminisztráció erejének megtartására, foganatosítására létesített, de decentralizált méretekben működő igazgatási egységek megjelenésére. Az állami, gazdasági decentralizáció maga is kettős követelménnyel jár: felszínre hozza a levéltári felügyeletnek és a levéltári anyag kezelésének sajátosságait — s kisebb vagy nagyobb mértékben maga után vonja a levéltári rendszer és a klasszikus levéltári területhez szorosan kapcsolódó ágazatok decentralizálását. Az ezzel kapcsolatos magyar tapasztalatokat Ságvári Ágnes ismertette. Ezért Mata Castillon az évszázadok óta kialakult gyakorlatnak, amely a területi, ágazati és szakjellegű levéltárak központból közvetlenül történő operatív vezetésén nyugodott, a felülvizsgálatát javasolta. A központi levéltár-igazgatási szervek, főhatóságok, országos jellegű intézmények alá tartozó szervek esetében ajánlotta a hagyományosan bevált levéltár-igazgatási rendszer fenntartását. Ezzel egyidejűleg azonban előtérbe helyezte országonként érvényes, legalább középtávú tervekre cölöpözött, területenként rugalmasan alkalmazható levéltár-politika megfogalmazását. Ez veheti át az „utasításos tervezés" helyét. Feltételezhetően csökken a szoros központi felügyelet, s szükségszerűen módosulnia kell a központi igazgatás szerepköreinek és követelményrendszerének is. Óvott az elaprózódástól s a gyors sikerek illúziójától. A kongresszusi résztvevők egyhangúlag javasolták a plenáris ülés határozatainak 2. és 3. pontjában: „ . . . a Nemzetközi Levéltári Tanács és az UNESCO minden támogatást adjon meg azon országoknak, amelyek levéltári struktúrájuk létrehozásán vagy modernizálásán, rendszeres és reális levéltári programok kifejlesztésén dolgoznak; Az államigazgatási mechanizmusok akár az erősebb centralizáció, akár a nagyobb decentralizáció irányában változnak és azonnali, közvetlen hatást gyakorolnak a levéltári szolgáltatásokra. Ez a levéltárak munkájának jelentős átalakítását követeli. A kongresszus javasolja, hogy az UNESCO bízza meg a Nemzetközi Levéltári Tanácsot a RAMP-program keretein belül irányelvek és modellek kidolgozásával a különböző országok tapasztalatai alapján, az ilyen átalakítások szükség szerinti megkönnyítésére." m