Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - KILÁTÓ - Ságvári Ágnes: A X. levéltáros világkongresszusról: Bonn, 1984. szeptember 17–23. / 66–73. o.

•csak abban áll, hogy a nemzeti kulturális vagyon egységes szemléletét és egzakt értékelésének lehetőségét sugallja, ráirányítja a figyelmet a népek, nemzetek háborúk sújtotta kultúrájának megóvására, hanem abban is, hogy nemzetközi mérés, összevetés — s ezáltal széles körű objektív elemzés — alapjait teremti meg. A nyilvántartással együtt a nemzetközi összefüggések is szemléletessé lesznek s ilyen — alapjában elvont — módszerrel a népek, államok sorsának összeforrottsága napvilágra kerül. Nem is szólva a nyilvántartás, statisztikai adatfeldolgozás és tudományos hasznosítás „klasszikus" és modern elemeinek összekapcsolásáról. A RAMP-programok átmenetet képeznek a múlt- és jövőbeli országos adatszolgáltatás számára, érzékeltetik a kulturális örökség és nemzeti vagyon szerves összetartozását, módot adnak nemzetközi méretekben is, hogy a nehézipari termelés, fogyasztási cikkek és iskolázottság után a közgyűjteményekben testet öltött érték is termelőerőként kerüljön a nemzetközi közvélemény elé. Szakmailag is előrelépés a RAMP-program azáltal, hogy közelíti a könyvtárak, levéltárak adatszolgáltatását, amely a múzeumokéval együtt alapját képezheti országonként is egységes, az összes közgyűjteményre kiterjedő adatszolgáltatásnak. A kongresszus következetesen szorgalmazta a RAMP-program továbbfejlesztését és kiterjesztését. A határozat súlyát csak növeli, hogy a statisztikai adatszolgáltatásba újonnan bekapcsolódó országok kezdettől e rendszert alkalmazhatják. A program bevezetése Frank B. Evans, volt USA-beli főlevéltáros érdeme. Sajnálatos, hogy az USA kilépésével az UNESCO befolyása feltételezhetően csökken. A bonni kongresszus a világ levéltáros-társadalma nevében felszólította az USA kormányzatát döntésének módosítására. A határozatok, ajánlások általában gyakorlatiasak, szerények voltak, de néhány vonatkozásban radikális változást szorgalmaztak. A tárgyalások menetére is a tárgyszerűség volt jellemző. Az írásban kiadott, maximum 30—35 oldalas főreferátumok előadói szóban 25—30 perces vitaindítót, a hivatalos hozzászólók — írásos előterjesztéseik alapján — 10—15 perces szóbeli kiegészítőt, a felszólalók maximum 4 perces észrevételt tehettek. Ennek a hangulatnak megfelelt a kongresszus egész menete: technikailag, szakmailag kitűnően előkészített, előítéletektől mentes, baráti légkörben, imponálóan szerény külsőségek között zajlottak le a programok. Lelkesítő volt ugyanakkor az épülő koblenzi levéltár látványa és a berendezés észszerűsége. Az évszázadokra tervezett épületkomplexumban állva csak azt kívánhattuk NSZK-beli kollégáinknak: vajha a levéltár-építkezést oly nagylelkűen finanszírozó állam hasonló elhatározottsággal biztosítaná a használathoz szükséges évszázados békét is. II. Helyesen ismerte fel az új követelményeket a Carlos Wyffels elnökségével működő VB. Meg kell őrizni, egyben tovább kell fejleszteni a levéltárakat a „Fokozódó követelmények és szűkülő lehetőségek" korában. Ez volt a kongresszus fő témái a. Az összes belső levéltári munka és a külső kapcsolatok egész rendszere, főként a vezetés, irányítás, képzés, információáramlás ennek a főproblémának alárendelve került megvitatásra. Csakis ez az éles és "komplex kérdésfeltevés vezethetett sikerre. Sikerről pedig annyiban beszélhetünk csupán, amennyiben a sürgős gyökeres változás, de nagyon is fokozatos és minden variánsában kidolgozott feltételrendszer szükségességének elismerése a résztvevők egyetértésével találkozott. Oscar Gauye kongresszusi bevezetőjének az eszközök csökkenésére vonat68