Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - KILÁTÓ - Ságvári Ágnes: A X. levéltáros világkongresszusról: Bonn, 1984. szeptember 17–23. / 66–73. o.

A Nemzetközi Levéltári Tanács egyik legfontosabb feladata a kapcsolattartás, szakmai tanácsadás s -— a rendelkezésre álló eszközök függvényében —anyagi segítség nyújtása. Ennek a törekvésnek a sikeréről számos szeminárium, konferencia, levéltárosképző tanfolyam tanúskodik. Mindebből következik — indokoltan és jogosan — a Nemzetközi Levéltári Tanács munkásságának bizonyos eltolódása Európából a többi világrészek félé. Mindez úgy, hogy az európai, USA-beli és kanadai tapasztalatok új megvilágításból kerülnek bonckés alá. Hasznosításukkal ilyeténképpen nemcsak továbbél az írásbeliség terén „öreg" kontinensek és államok kultúrája, hanem az elemzések, eszmecserék révén az új levéltári szervezettel rendelkező államok számára lerövidül a „tanulási idő". Az együttműködés erjeszlően hat a nemzetközi egység kibontakoztatására is. Jelentős anyagi és szakmai támogatást nyújtottak a levéltárügy hálózatának világméretű kibontakoztatásához: Belgium, Kanada, Hollandia, NSZK, Olaszország, Spanyolország és Svájc nemzeti levéltárai. Az utóbbi időben számíthatunk a Kínai Népköztársaság aktívabb részvételére. Természetesen az egyes szervek munkájának színvonala igen eltérő. A kezdet azonban alapot ad a fejlődéshez. Űj jelenség a nemzeti-területi struktúra mellé felsorakozó szakmai hálózat kiépítése. 1981-ben audiovizuális anyagok archiválására, 1982-ben pedig a közgyűjteményekben fellelhető építészeti emlékek tipizálására és újszerű nyilvántartásának kimunkálására létesült munkacsoport. 1985-ben Budapesten tartja első ülését az európai levéltárak konferenciája. Feladata választ adni a „jelenkori dokumentumok képzése és oragnizálása" témakörben felmerült kérdésekre. A cél: e tekintetben is állandó munkacsoport létesítése. Tapasztalatok szerint mindenütt igénylik a levél tárfejlesztés egységesítését. A tudományos haszon mellett ezen kezdeményezés jelentősége a levéltár-építkezés, technológiai fejlesztés és modernizálás, egyszóval a hatékonyság terén alig túlbecsülhető. A munkacsoport következő kollokviumát 1985 folyamán Bécsben tartja. Nemzetközi szervezetről — pontosabban tanácskozó testületről — lévén szó, az irányításnak nem szervezeti, hanem szakmai ajánlási formái kerülnek előtérbe. Utasítások vagy akár szoros, számszerű tervek aligha realizálhatók, ezért megkülönböztetett jelentőségűek a széles konzultációs bázison nyugvó ajánlások. 1978 óta középtávú programok készülnek. Ezek tapasztalatait s az 1983— 87-es ajánlások elveit részletesen taglalta a kongresszusra közreadott általános beszámoló. Fontos elemei a nemzetközi levéltárügy egységesítésének a 2—4 évenként megtartott „kerékasztal-konferenciák", a CITRA (Conseil International de Table Ronde des Archives — Levéltárak Nemzetközi Kerekasztal Konferenciája) s e megbeszélésekről közrebocsátott jegyzőkönyvek. A CITRA keretében szervezett szeminárium jellegű munkaértekezletek, amelyeken a nemzeti levéltárak és egyesületek képviselői, valamint meghívott szakemberek vesznek részt, az utóbbi években jelentős továbbképzési fórumává lettek a szakmának, a résztvevők száma nő. (Az 1982. évi, Kuala-Lumpurban tartott értekezlet napirendje „Mikrofilm-politika" volt, „Az irattermelés inflációja" kérdéseit Bratislavában tárgyalták 1983. év folyamán. Amint szakmán belül, úgy szakmaközi viszonylatban sem áll az ICA rendelkezésére apparátus. Vezetői tevékenységének tengelyében részletesen, ugyanakkor rugalmasan kimunkált ajánlások sorozata áll. Az irány a szakmaközi koordináció fokozatos kiépítése távlatilag, valamely integráció előkészítése. Ezen integrációs rendszerek legfontosabbika a RAMP (Records and Archives Management Programme — Program a dokumentáció és levéltár vezetésére), amely a könyvtárak és levéltárak egységes alapnyilvántartásának bevezetését hivatott előkészíteni. A RAMP-programot az UNESCO 1978. évben fogadta el. Jelentősége nem87