Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - KILÁTÓ - Ságvári Ágnes: A X. levéltáros világkongresszusról: Bonn, 1984. szeptember 17–23. / 66–73. o.

A X. levéltáros világkongresszusról (Bonn, 1984. szeptember 17—23.) I. Különösen figyelemreméltó, hogy a tömegkommunikáció, az adathordozók s a hírközlés forradalma nem bénítóan, ellenkezőleg, megújító erővel hatott a nemzetközi levéltárügyre! Legfőbb okként jelölhetjük meg a helyi, nemzeti és világrésznyi méretű patriotizmust, a hagyományok megértésének és értékesítésének igényét. Ehhez párosul a levéltárosokat és az őket megbízó hatóságokat, intézményeket eltöltő felelősségtudat: mit, mennyit és hogyan őrizzünk meg napjaink irattermeléséből a jövő számára. Döntés előtt állunk, melyek az ügyviteli értékű s melyek a történeti értékű, megőrzésre váró adatközlések? S milyen formában rendezzük, tárjuk ezeket fel a szűkebb körű „használók", a szakemberek s az érdeklődők, a szélesebb nagyközönség elé. A nemzetközi levéltárügy élén egymást váltó s egymással szorosan együttműködő, a gyakorlati munkából mindvégig részt vállaló levéltárosok érdeme, hogy éppen a változásokkal terhes elmúlt évtizedekben szakmai fórumok egész sora létesült. Ezeken — kongresszusokon, bizottságokban és folyóiratok hasábjain — mód nyílott a levéltárakon belüli, fenntartók, levéltárak és irattárak közti tapasztalatcserére, valamint a levéltári tevékenység modernizálására nyíló lehetőségek megvitatására. Hatékonysága szempontjából nem érdektelen számba venni a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa (Conseil International des Archives) befolyásának s szervezeti erejének növekedését sem. Az ICA szervezeti felépítése szerint három szekcióból (a nemzeti levéltárakból kitevődő „A", a levéltári egyletekből szerveződött ,,B" és a nemzetközi szervezetek képviseletét ellátó ,,C") épül fel. 1984. júliusi helyzet szerint 125 tagország csatlakozott s 24 nemzetközi szervezet levéltára. A nyolcvanas évek folyamán viszonylag gyorsan épült ki a 8 regionális szerv. Ezek: latin-amerikai államok (ALA), arab államok (ARBICA), középafrikai államok (CENARBICA), csendes-óceáni szigetvilág államai (PARBICA), délkelet-ázsiai államok (SARBICA), Dél- és Nyugat-Afrika (SWARBICA), Nyugat-Afrika (WARBICA). Ezzel teljessé vált az ICA területi struktúrája. Nagy érdeme a területi szerveknek, hogy lehetőséget teremtenek földrajzi-történeti egységekként egymástól nagyon is eltérő intézményrendszerek és levéltári következményeinek tanulmányozására. E területi-tagozati elv keretében érdemi vita bontakozhat ki az irattermelés, -rendezés, a levéltárfejlesztés és levéltárosképzés aktuális gondjairól, e gondok megoldásáról. Az, hogy regionális méretekben került nyilvánosság elé egy-egy téma, a tapasztalatok szerint felgyorsította a „harmadik világ" levéltárügyének fejlődését. Nem is szólva e struktúra óriási kádernevelő erejéről, amikor is az önállóság birtokában korban vagy a szakma területén fiatal levéltárosok tucatjai váltak kipróbált vezetőkké. 66