Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - HUNGARIKA - Bán Péter: Egy portugál szemtanú tudósítása I. József 1687. évi koronázásáról / 56–62. o.

pallót (taboados) borította. Még annál is nagyobb harc dúlt a szerteszórt pénzekért, és már az is örömmámorban úszott, aki egy kis érmét meg tudott kaparintani.

17 Bécs, 1687. december 11.. JEGYZETEK 1 1687. december 8., a koronázási szertartást megelőző nap. 2 Bizonyára a koronázási jelvényeket tartalmazó ládákat. — Lásd később hasonló értelemben a „caixa" kifejezést. 3 Camareiro — a portugál szó egyaránt jelenthet kamarást és a pénzügyi kamara főnökét. A kettősség a továbbiakban még érzékletesebb lesz. — Itt a „kamarás" címet kevésnek tartottam <vö. a fentebbi ,.aposentador"-ral), a „mór" = ,fő' jelző hiányzik, ezért írtam kamaraelnököt. 4 A szó szerinti fordítás így szólna: .. . melynek felső részén a két kommisszárius, az alsón pedig a koronaőrök helyezkedtek el. 5 Hasonló, azaz híd gyanánt leírt, épített járószinttel Bartoniek Emma is találkozott, már II. Mátyás 1608. évi koronázásáról szóló forrásban. (Bartoniek E.; A magyar királykoronázások története. H. é. n. Magyar történelmi Társulat kiadása. 139. p.) — Vö. a magyar hídlás kifejezéssel! 6 Bizonytalanul értelmezhető hely; nem tudhatni, hogy a jezsuita templomról-rendházról, vagy valamilyen, az ő gondjaikra bízott oltárról van-e szó. 7 Sitial — e régies portugál szó valamilyen ülőalkalmatosságot jelent, elsősorban egyházi személyek részére. Lehet, hogy a trónszék ülőrészére gondolt a leírás szerzője?, vagy karfával ellátott székre?, vagy netalán lábtartóra? 8 Bofete (a mai szótárak szerint) = arculcsapás, pofon. Ebből aligha indulhatunk ki, mert a leírás több helyén egyfajta tartóállványnak vagy térdeplőnek tűnik, amire a szertartás végeztével ráhelyezték a koronát is. 9 A bársony jelzőjét nem tudom közelebbről értelmezni. 10 A Cau

ros rövidített alak valószínű olvasata: cavalleiros. Az u kétségtelenül helyettesíthető n betűvel is, de a „cancellarios" szó más abbreviáturát kívánna. Megoldásunk mellett szól, hogy később — az aranysarkantyús lovagok avatásakor — hasonló rövidítést találni. 11 Szigorú olvasat szerint „dos Api°

s = dos Apostolos" szerepel, de ezt elírásnak gondolom. 12 A portugál szöveg, pusztán nyelvi szempontból, egy másfajta értelmezést sem zár ki: „3° a nemzet zászlósurai, akik párosával haladva tartományaik folyamként hömpölygő bandériumait hozták magukkal". — Ez roppant figyelemreméltó lenne, hiszen jelenlegi tudomásunk szerint II. Mátyás óta nem jelentek meg bandériumok a koronázásokon. Igazában nem látszik valószínűnek, hogy itt róluk lenne szó, mert ellene mond a „párosával" (dous a dous) kitétel, valamint az 5 + 5 „bandeira" néhány sorral alábbi, inkább ,zászló' értelmű előfordulása. 13 Paz — béke. Minden bizonnyal a pacificale-t (instrumentum pacis — „ma rendesen ezüstből készült feszület") jelenti, amelyet pax tecum — béke veled — szavak kíséretében odavittek annak, „akinek a miséző a pax-ot adni akarta, aki szintén megcsókolta a pacificale-t". (Liturgikus lexikon. Szerk.: Kühár Flóris és Radó Polikárp. Komárom, 1933. 325. p.) — Vö. további előfordulásaival is, amikor sor kerül a „paz" megesókolására. — Itt a szöveg egyértelműen a koronázási jelvények között említi, így véleményem szerint az ún. kisebb eskükereszttel lehet azonosítani, melyet a „cruz"-nak írt apostoli kereszt után vittek a menetben. 14 Vö. a 3. sz. jegyzettel! 15 Az eddig ismert 1687-es koronázási leírások alapján történetírásunk nem volt biztos benne, vajon I. József letette-e a világi esküt. (Bartoniek, 99. és 152—153. p.; Bertényi Iván: A magyar korona története. Bp. Kossuth, 1978. 106. p.) Forrásunk szerint tehát ez megtörtént, de sajnos az már nem derül ki, hogy az esküszöveget megcsonkították-e s mennyire. 16 Lásd a 8. sz. jegyzetet! 17 Az éppen megkoronázott király lába, Szt. István sarui által érintett szőnyeg darabjaiért, mintegy ereklyékért kitörő tumultuózus jelenetet első ízben Miksa 1563. évi koronázásánál említi Bartoniek Emma, Liszti János püspök korabeli leírása nyomán. (Bartoniek, 126. p.) Bán Péter 62