Levéltári Szemle, 35. (1985)
Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - MÉRLEG - Honvári János: A pécs-baranyai munkásmozgalom története. Pécs, 1985. / 92–94. o.
amikor a megyeszékhely és annak közvetlen környezetét a megye egészétől elkülönítve teszik vizsgálat tárgyává. A baranyai—pécsi munkásmozgalom-történeti munka egyetlen kifejezetten vidéki témájú fejezete a megye agrárszocialista mozgalmát tárgyalja, ami felettébb hasznos információkat szolgáltat, annál is inkább, mivel ennek a kérdésnek a kutatása a dunántúli helytörténeti irodalom kissé elhanyagolt területe A szerzők a monográfia megírása során általában az országosan elfogadott periodizációt alkalmazták azzal az eltéréssel, hogy az ellenforradalmi rendszer eseményeinek a tárgyalását nem 1919-cel, hanem — teljesen joggal — 1921-gyel kezdik meg. Pécs városát és a megszállt Baranya megyerészt ugyanis csak 1921ben ürítették ki, a régió átadása a magyar hatóságoknak ekkor történt meg. A megszállás a mozgalom lehetőségeit illetően speciális helyzetet teremtett, ami mindenképpen indokolja az országos szakaszolástól való eltérést. Joggal merül fel a kérdés: adhat-e valami újat az országos, vagy más régióban folyó helytörténeti kutatásoknak ez a munka? Erre a kérdésre mind tartalmi, mind pedig módszertani szempontból feltétlenül igennel kell válaszolnunk. Nagyon értékesek pl. a pécsi munkásság eredetére és összetételére vonatkozó fejtegetések, és ezen a téren az országos kutatások még korántsem tekinthetők lezártnak. Itt a szerző aprólékos kutatómunkával egészen mély összefüggések feltárásáig jutott. A tanonclajstromok, gyári törzskönyvek, iparhatósági jelentések elemzése révén viszonylag pontosan rekonstruálni lehetett a gyári munkásság eredetét, származási helyét, nemzetiségi összetételét, műveltségi helyzetét. Mind ez ideig az országos, de főleg a helytörténeti kutatások a munkásmozgalom történetének vizsgálata során kevés figyelmet fordítottak az egyletek, munkáspártok és szakszervezetek ekretei között folyó munkásművelődésre. Számos, itt nem részletezhető ok miatt a politikai szféra elemzése dominált. A monográfia több önálló fejezetet szentel a szocialista művelődéspolitikának, amelyekből kiderül, hogy a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek nem kevés erőfeszítést tettek tagjaik művelődési, szórakozási, olvasási és önművelődési igényeinek kielégítésére. Nem is gondolnánk, hogy a pécsi munkásiskolának 1907/1908-ban több mint 700 beiratkozott hallgatója volt, és egy év múlva már több mint 1000 fő látogatta rendszeresen az iskola keretében tartott előadás-sorozatot. Keveset tudunk még a szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági tagok szerepléséről a városi törvényhatósági bizottságokban. A monográfia jelentőségének megfelelően foglalkozik ezzel a kérdéssel, annál is inkább, mivel Magyarországon először éppen Pécsett került be szociáldemokrata képviselő a város törvényhatósági bizottságába. A kötet reálisan és árnyaltan tárgyalja a szociáldemokrata törvényhatósági frakció tevékenységét, világosan feltárva lehetőségeiket, fellépésük korlátjait, bekerülésük körülményeit, részletesen elemezve egyúttal a szociáldemokrata párt választói bázisát. A törvényhatósági választójogosultság antidemokraüzmusa miatt szó sem lehetett arról, hogy szociáldemokrata többségű törvényhatóság jöhessen létre a vizsgált időben. A cenzusos, korrektívumokkal tarkított választói törvények mindvégig biztosították (többek között a virilizmus intézményének a fenntartásával) a rendszer híveinek abszolút többségét a városi törvényhatóságokban. így a szociáldemokrata képviselők javaslatait, interpellációit rendre leszavazták. Szereplésük mégsem volt teljesen felesleges, még akkor sem, ha időnként a munkásság vagy vezetőik illúzióval tekintettek erre a lehetőségre. Egészen kitűnő a monográfia illusztrálása és függeléke. Több száz — többségében először publikált — fotó, dokumentum színesíti a két kötetet. A mellékletek között aprólékos munkával összeállított sztrájkstatisztika, történeti kro93
