Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Egy alföldi mezőváros 1689-es adóösszeírása és dézsmajegyzéke: kutatás-módszertani elemzés, II. / 27–34. o.

Nem jelentett lényegi társadalmi különbségeket a zsellér—gazda megkülönböztetés sem. „A zsellér Kőrösön egyszerűen más házánál lakót jelent" a 17— 18. században. A fogalom következetes alkalmazását nehezíti az is, hogy „A zsellérnek két válfaját különböztetik meg: van más telkén élő zsellér és van más házában lakó zsellér."

2 A zsellér fogalmának korabeli értelmezését dokumentálhatja néhány kecskeméti feljegyzés is. A két város közötti közelség és sokirányú kapcsolat kizárja annak lehetőségét, hogy e szót kétféleképpen értelmezzék. Főzőnét 1707-ben tévedésből a zsellérek közé is felvették, ,,. .. holott háza lévén, a gazdák között is fel van írva"

3 — rögzítették neve mellett. 1708-ban Tót Istvánné adózó nevét követi az alábbi magyarázat: ,,A sillerek közé írtuk, mivel háza nincsen, hanem másnál lakik."

4 A feljegyzéseket szükségessé tevő bizonytalanság is érzékelteti, hogy a gazda és a zsellér között nem volt lényegi, társadalmi különbség, sőt még a vagyoni megkülönböztetést is csak egy meghatározott ingatlan alapján tették meg. így érthető, hogy az összeírások alkalmával sem elég következetesen és pontosan használták e kifejezést. Ezért a statisztikai feldolgozás során nem alapozhatunk a gazda—zsellér megkülönböztetésre, különválasztásra. Ezt elsődlegesen nem az teszi lehetetlenné, hogy teljesen nincstelen gazdák és igen jómódú zsellérek egyaránt előfordulnak. Ezeken felül elgondolkodtató Szaszó György nem egyedül álló esete is, aki nem más portáján lakott, tehát ily módon a gazdák közé kell sorolnunk, de neve mellett az alábbi bejegyzés található: „Az likban 7-ted magával" lakott, és a felsorolás szerint vele azonos portán volt ott Verebes Albert, illetve „Ugyanott az likban Tolt András 2-sod magával." Tehát az utóbbi két adózó Szaszó György zsellérei voltak.

5 Szentesről, illetve Kecskemétről idevetődött emberek ők, akik csaknem teljesen nincstelenek, és hármójuktól is csak minimális összeget tudtak behajtani az adószedők. Talán még ennél is nagyobb gondot jelent az, hogy az ugyanabban az évben felfektetett különféle nyilvántartások egyazon adózókat hol gazdának, hol zsellérnek tüntetik fel. Többek között Kovács István, Hegedűs Mihály és Somodi János a porciókivetési lajstromban gazdaként, a dézsmajegyzékben zsellérként szerepel.

0 Nem jelenthettek önálló társadalmi réteget az ún. ridegek sem. E fogalmon a 17—18. században általában a házasságra nem lépett, egyedülálló (főként) férfiakat értették. Ezek vagyoni helyzete is erősen eltért egymástól, illetve nem elég következetesen használták e fogalmat sem. Kis János, akit zsellérnek és ridegnek tüntettek fel, „menyestül" élt másodmagával. Tehát egykor feltétlenül volt családja, sőt az összeírás időpontjában sem volt ténylegesen „rideg", egyedülálló.

7 Éppen ezért a korabeli terminológiát lehetetlen megnyugtatóan használni. Majlát Jolán sem tudott ezekre a megkülönböztetésekre támaszkodni. Módosításokkal és pontosításokkal következtethető az általa is alkalmazott felosztás, amely egyébként a 17—19. századi agrártársadalom rétegződésével foglalkozó feldolgozásoknál kisebb eltérésekkel lépten-nyomon feltűnik: nincstelenek, törpebirtokosok, kisbirtokosok, középbirtokosok és gazdag parasztok.

8 A feldolgozás során nincstelennek tekintettük azt az adófizetőt, aki csak a nyilvántartásba vett személyek után esedékes adó kifizetésére volt kötelezve, legfeljebb egy-egy süldője, sertése volt, más jószággal, főként lóval vagy szarvasmarhával nem rendelkezett. A dézsmakivetés során sem szőlő, sem szántóföld után terménybefizetésre nem késztették, tehát sem saját szőlővel, földdel, sem felesbérlettel nem rendelkezett. Törpebirtokosoknak minősítettük azokat az adózókat, akik lóval vagy szarvasmarhával rendelkeztek, felesbérlet, vagy saját szőlő, illetve egyéb ter23