Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Egy alföldi mezőváros 1689-es adóösszeírása és dézsmajegyzéke: kutatás-módszertani elemzés, II. / 27–34. o.

meny után dézsmát fizettek, ingatlanuk volt. Nem vehettük teljesen nincstelennek azokat, kiknél nincs ugyan feltüntetve semmiféle ingó vagy ingatlan (eltekintve a „gazdák" esetleges házától, vagy nemritkán inkább putrijától), de fizettek valamiféle dézsmát. Pl.: Abani Tott Mihály, aki nem rendelkezik semmi vagyonnal, de fizetett másfél negyed kölest dézsmaként. nem tekinthető teljesen ágrólszakadt nincstelennek, hisz a kifizetett 90—95 liternyi köles dézsma mögött jelentős termés tételezhető fel.

9 Mind ezeknél, mind a többi csoport esetében is a felső határt a kivetett adó alapján kellett megvonnunk. Tekintettel arra, hogy az adókulcs pontos ismeretének hiányában nem tudjuk, milyen alapon állapították meg az adó végösszegét, a fenti behatároláson túl a 10 (magyar) forint nagyságú adót tekintettük felső határnak. Tekintettel arra, hogy ezen csoporton belül nem egy esetben 6—7 felnőtt is található egy adózó családjában, az ezek után fizetendő személyi adó is megközelítheti, sőt meg is haladhatja a jelzett felső határt, ezért a személyek után kirótt adó összegét itt figyelmen kívül kellett hagynunk. Ezt a felső határt képező 10 forintnyi adót az adókulcs megfejthető része alapján 5 tehén vagy ló, illetve egy szőlő, két tehén és két ló után kellett fizetni. Tehát optimális esetben rendelkezett az adózó akkora birtokkal, melyből a család mezőgazdasági főszezonban vállalt alkalmi és napszámos munka révén meg tudott élni. A felső határ alatt levők természetesen több munka vállalására kényszerültek. Kisbirtokosnak tekinthetjük azokat, akiknek a kivetett adója 10 és 25 forint között mozgott. Egy kiscsalád, esetleges féltucatnyi felnőtt személyi adóját még itt sem volna célszerű figyelembe venni, mivel ez az eljárás ezen a rétegen belül is pontatlanságot eredményezne.

10 Ettől a felső határtól csak akkor tekinthettünk el, ha a kivetett adó nagysága szinte azonos volt ezzel, és az illető cselédet vagy szolgálót tartott, azaz rendszeresen idegen munkaerőt alkalmazott. Középbirtokosnak számítottuk azokat, akik 25—50 forint közötti összeg fizetésére voltak kötelezve. Ezek esetében már a személyekre kivetett adó öszszege az egészhez viszonyítva olyan kicsi, hogy ettől a megszorítástól el lehetett tekinteni. Gazdag parasztnak, cívisnek tekintettük azokat, akikre 50 forint feletti összeget vetettek ki a porcióbeszedés során. Az így elhatárolt társadalmi rétegekre vonatkozó adatok külön-külön is megtörténő összegzése és elemzése minden tekintetben árnyaltabb képet ad a mezővárosról, és kézzelfoghatóbban igazolja az egyéb források alapján megfogalmazott állítást: Kőrös társadalma már a 17. század során erősen tagolt volt. A gyűjtőlapok rendkívül sokféle adatsor kialakítását és elemzését teszik lehetővé. Részünkről az alábbi témák szerinti táblázatokat és elemzéseket láttuk legfontosabbaknak. 1. A gazdák és a zsellérek megoszlása az egyes rétegek között. 2. Az adózók vagyoni rétegek szerinti megoszlása tizedenként. 3. A háztartások megoszlása a felnőtt családtagok száma alapján. 4. A családszerkezet alakulása az egyes rétegeken belül. 5. A jövevények megoszlása 1689-ben (településenként és tizedenként). 6. A jövevények megoszlása az egyes társadalmi rétegeken belül. 7. A Nagykőrösről távozók megoszlása. 8. Az állatállomány szám szerinti megoszlása az egyes rétegeken belül. 9. Az állatállomány nagyságrend szerinti megoszlása az egyes rétegeken belül. 29