Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Böőr László: A szocialista kori szövetkezetek iratainak átvétele és rendszerezése a Pest Megyei Levéltárban / 15–20. o.

tári terv előírásainak megfelelően néhány szövetkezet levéltári iratait telje? egészében, vagy pedig valamennyi szövetkezet néhány — általunk különösen fontosnak tartott — irategyüttesét. Levéltárunk végül is némi módosítással az utóbbi megoldás mellett döntött. Döntésünk oka elsősorban az volt, hogy nem szívesen vállaltuk a fondképző szintű „válogatás" felelősségét: annak eldöntését, hogy melyik szövetkezettől vegyünk át terjedelmes iratanyagot, és melyik szövetkezettől semmit. Egy példa: az alig 5000-es lélekszámú Kocsér községben 2 jól működő termelőszövetkezet volt az 1960-as években: az egyik a növénytermesztésre és a melléküzemági tevékenységre specializálódott, a másikban országosan is figyelemre méltó állattenyésztés volt. Hogyan válasszon a levéltáros: melyik szövetkezet iratait vegyem át, úgy, hogy a másiké esetleg elpusztul, mert egyáltalán nem tudom átvenni? Vagy: melyik község szövetkezetének anyagát őrzöm meg és melyikét nem? Ügy érzem, hogy a hivatását szerető levéltáros ilyen esetben csak úgy határozhat, ahogyan azt mi tettük: inkább lemondunk az általunk kevésbé értékesnek tartott iratokról, de minden szövetkezet főbb tevékenységét tükröző iratait át kell vennünk! (Megjegyzem, hogy a két kocsóri szövetkezet azóta már egyesült is.) Ilyen irányú döntésünkben kétségtelenül szerepet játszott az a tény is, hogy tapasztalataink szerint a szövetkezetek irattári terveiben igen sok olyan levéltári átadásra minősített tétel van, amely nem képez történeti forrásértéket. Ezek egy része olyan, amelyekre a szövetkezetnek huzamosabb ideig van szüksége (tagsággal kapcsolatos minden ügy, növényvédelem, földhasználat stb.), másik része azonban selejtezhető. Lényegében ez a kérdéskör merült fel és váltott ki élénk vitát az 1978. május 16—18-án Balatonföldváron tartott levéltárigazgatói konferencián. Gyarmathy Zsigmond előterjesztésében hangzott el A termelőszövetkezeti iratok rendezése, selejtezése, és a modern technikai adathordozók számára történő feldolgozásának előkészítése című előadás. Már Gyarmathy Zsigmond is jelentősen lecsökkentendőnek ítélte a levéltárnak átadandó iratok típusait és mennyiségét. Előterjesztése élénk visszhangot váltott ki, amelyet csak fokozott a Pest megyei Levéltár igazgatójának, Lakatos Ernőnek a korreferátuma, részletesen ismertetve levéltárunk állásfoglalását. Akadt olyan levéltár-igazgató, aki ezt az eljárást egyenesen jogszabályellenesnek nevezte, mondván, hogy csak teljes levéltári anyagot szabad átvenni. Nem vitatva ezen állítás elvi helyességét, véleményünk változatlanul az, hogy a történettudomány számára feltétlenül hasznosabb a valóban történeti értékű források minél nagyobb számú megőrzése, mint az esetleges ügyviteli, könyvelési iratokkal, műszaki és egyéb tervezési dokumentációkkal megtölteni amúgy is szűkös raktárainkat.. . Végül is levéltárunk álláspontja az alábbiak szerint alakult ki; lényegében valamennyi típusú szövetkezet esetében: 1. Tekintettel arra, hogy az 1945—1960 között működött szövetkezetek — különösen a mezőgazdasági szövetkezetek •— iratai már csak nagyon csekély mennyiségben maradtak meg — gyakorlatilag csak szórványanyaggal számolhatunk —, ezekből az esztendőkből válogatás és külső selejtezés nélkül valamennyi iratot át kell vennünk, meg kell mentenünk. 2. Hasonlóan rendkívül veszélyeztetettnek ítéltük meg az 1960-as években működött termelőszövetkezetek iratanyagainak helyzetét is. Itt a veszélyt mindenekelőtt az jelenti, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdulása idején kevés gondot fordítottak az iratok gondozására, kezelésére, a későbbiekben pedig a termelőszövetkezetek összevonásai során hanyagolták el a jogelődök iratainak megfelelő őrzését. (Megdöbbentő volt számunkra, hogy már az 1976— 1980-as esztendőkben mennyire csekély számú termelőszövetkezet őrizte meg az 1960—1965 közötti iratait!) így az 1960—1965 között keletkezett szövetkezeti 16