Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 3. szám - Kállay István: Úriszék és közigazgatás / 44–51. o.

658 Ft-os királyi adótartozása fejében, szorítsa fizetésre. A bíróság előtt az alperes beismerte a tartozást, amelynek megfizetésére a végrehajtás fenyegetésével kötelezték. — 1830-ban a mezőőrsi úriszék a helyi bírákat marasztalta el egy 1500 Ft-os adóhátralék miatt.

5 A katonai beszállásolás ellen tiltakozott az úriszék előtt a szaniszlói piktor. A házában ugyanis egy kvártélyos hadnagy lakott, a községtől ezért 30 RFt házbér-refusiót kért, vagy a ház árát: 200 Ft-ot. (Az ügy kimenetele ismeretlen.) — A tatai úriszék előtt a váraljai bírák azzal mentették magukat, hogy azért nem tudták a két uradalmi hajdút elszállásolni, mert 400 katonának kellett szállást adniuk. A bíróság a mentséget elfogadta, „habár a katonák csak éjjel voltak ott".

6 Az úriszék előtt kereste egy szondi obsitos katona azt a 18 Ft-ot, amit a katonaságért (a „fogadáskor") ígértek neki. Az úriszék úgy ítélte meg, hogy annak idején a törvénybíró, amikor Komáromba kísérte, biztosan adott neki 5 Ft-ot, mert ingyen nem állt volna katonának. Ezért a 18 Ft-ból ezt az összeget levonva, csak 13-at kapott. — 1810-ben egy bajai asszony tett panaszt a bírák ellen, akik a férjét kegyetlenül és csalfán katonának megfogták, neki élést ígértek, de semmit sem adtak. A panaszt a bírák kapták meg, feleletre.

7 A franciák betörése néhány úriszéki ügyre is alkalmat adott. 1810-ben egy tárcsái lakos tett panaszt a magyaróvári úriszéknél: a franciáknak Schwechatig fuvarozott és közben a kocsiját és a lovait elvesztette. Ezért bonificatiót kért. A bíróság szerint több jobbágy is fuvarozott Schwechatig, vagy még tovább is, de a lovaikat nem vesztették el. A panaszos — miután a hámot visszakapta — a kocsiját és a lovait otthagyva, hazatért. így panaszát nem orvosolták.

8 A féltoronyi községi kocsmabérlőtől a franciák betörésekor — nyugtára —• 55 urna bort vittek el. Ennek megtérítését a községi bíráktól kérte, az ügy onnan a magyaróvári úriszék elé került. Ez megállapította, hogy a bort a község adta a franciáknak, ezért a 792 Ft-ot a község térítse meg, vagy számítsa be a panaszos adójába.

9 A gönyui bírák éppen egy elhalt lakos értékeit kótyavetyélték, amikor a franciák meglepték őket, „miáltal az állatok elemésztek". A bírák a tatai úriszéktől kérdezték: kié legyen a kár, a vevőké vagy az urasági vagyoné. A bíróság ítélete: mivel a kótyavetye június 5-én volt, az ellenség pedig csak 14-én jött, így a vevők már több napja urai voltak a kótyavetyén vett jószágnak. Ezért a kár az övéké lett; meg kellett fizetniük, amit vettek.

10 Ugyanebben az időben utazott az uralkodó dolgaiban Bethlen gróf. A tatai úriszék előtt tett panaszt, hogy a mezőőrsiek — az előfogat miatt — gorombáskodtak vele. A bíróság beidézte a bírót és a többi elöljárót, de azok nem tudták megmondani, ki gorombáskodott a gróffal. Az úriszék azonban őexcellenciájának adott hitelt: az előfogatost 24 órai tömlöcre ítélte, a bírákat pedig megdorgálta és a jövőre nézve megintette.

11 Az úriszék figyelemmel kísérte és a birtokkormányzati szervek mellett ellenőrizte a falusi gazdálkodást, a számadásokat és ítélt az ezzel kapcsolatos ügyekben. Ez volt pl. az 1729. évi szentendrei Zichy-úriszék napirendjén. — Az ettei úriszék a volt bírák háromévi számadásait vette revízió alá. „Mivel azonban azokban oly nagy fogyatkozások találtattak, hogy annak minden lehetőképpen kikeresendő környűállásaira hosszabb idő kívántatik", a számadásokat a számvevőségnek adták át azzal, hogy „magános óráiban fogyatkozás nélkül megvizsgálja és a jövő úriszéken referálja". Ennek beérkezte után a bíróság elrendelte a régi bírák vagyonából az executiót.

12 A Balassák 1752. októberi úriszéke a balassagyarmati perceptorok számadásait vizsgálta felül. A talált hiány megfizetésében mindjárt el is marasztalta őket. — A divényi uradalom jelentette az úriszéknek, hogy rendetlenség van a 45