Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 3. szám - Kállay István: Úriszék és közigazgatás / 44–51. o.

KÁLLAY ISTVÁN Üriszék és közigazgatás A feudális jogrendszer egyik jellemzője a közigazgatás és a bíráskodás összefonódása. A magánigazgatás vizsgálata azt mutatja, hogy ott sem volt másképp. Korábbi munkáimban

1 részletesen foglalkoztam a magyarországi nagybirtok közigazgatási tevékenységével. A birtokkormányzat szoros kapcsolatot tartott a közigazgatási szervekkel, kivetette és beszedte a hadiadót, közreműködött a katonaállításban, a beszállásolásban, az utak, hidak, csatornák fenntartásában. Irányította a falusi önkormányzatot, a telepítést, az építésügyet, a céhügyet, a kereskedelemügyet, a tűzvédelmet, az egészségügyet, az árva- és vallásügyet, valamint uradalmi földmérőt tartott, illetve a nagyobb uradalmak telekkönyvet vezettek. Mindezen ügyek közül a közterhekkel, a községi számadások felülvizsgálatával, a falusi bíró és jegyző választásával, alkalmazásával és általános közigazgatási feladatokkal az úriszék is foglalkozott. A nagyobb uradalmak — ügyeik intézésére — Bécsben és Pozsonyban ágenseket tartottak, ezeket az úriszék is felhasználta és utasította. A nagykárolyi úriszék pl. a bécsi ágenstől kért jelentést a gubacsináló céh privilégiumkérésének az esélyei felől. — A Kállay család 1791. júniusi úriszéke tárgyalta meg ,,a vitás mezőtúri dolog" ügyét, amely nem került be a megye által összeállított országgyűlési sérelmek közé, hanem a megyei leveles tárba tették. Az úriszék írt az első alispánnak: tudósítsa a famíliát a megye végzése felől.

2 A hadiadóval kapcsolatos ügyek kerülhettek az úriszék elé is, hiszen a repartitiónál a földesúr tisztje mindig jelen volt. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a nagykárolyi úriszék a XVIII. század elején utasítást készített a porció kivetéséről és beszedéséről a falusi bírák és az uradalmi tisztek számára. — 1775-ben az úriszék úgy határozott, hogy a nagykároly—hajdúvárosiak is viseljék azokat a közterheket (utak, hidak, gátak fenntartása, a városi óra javíttatása stb.), melyeket Nagykároly város polgárai is viseltek. „Annál is inkább, mert a hajdúvárosnak is van negyedévi kocsmája és vásárvámja."

3 A Kállayak 1791. februári úriszéke a löki nemesek adózásáról határozott. Ők ugyanis kérték, hogy ne terheljék őket jobban, mint a helybeli contribuens lakosokat. A bíróság szerint a földesuraság tetszéséig (vagyis amíg akarja) a nemesek is hasonló szolgálat és adózás alatt legyenek, mint az adózók. — Ugyanezen úriszék tárgyalta meg a királynak ajánlott segedelemből a Nagykálló városra eső összeg kifizetését: „Amikor kell, kifizetjük, hogy ezáltal az adózó népünk könnyebbittessen."

4 Az úriszék ítélkezett a hadiadó-hátralékok behajtásáról. 1820-ban pl. Keszthely mezőváros kérte, hogy a molnár végrehajtott vagyonából az úriszék ítélje meg a hadiadó-tartozását. A bíróság utasította az ügyészt, hogy „szerezze be a pénzt". — Kabold község a kismartoni úriszéket kérte, hogy Tauborl Mózest. 44