Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Erdmann Gyula: Történeti érték szervenként–szervtípusonként: rövid beszámoló az országos értékhatár-vizsgálati munka állásáról / 21–36. o.

szüretien tükröződések. Itt a szempont egyrészt az, hogy a Külügyminisztérium anyaga alighanem csak a távoli időkben kerül levéltárba, s így a kutatás jó ideig a tárcák és más főhatóságok fOndjaiból tájékozódhat. Másrészt: a KGST­ügyek, bizottságok sok példányos anyagainak irattári őrzése teljesen áttekint­hetetlen s egyszerűen lehetetlen meghatározni, hogy mit és hol kellene meg­őriztetni, ül. honnan kellene átvenni. E kérdést is ajánlom a jövő módszertani munkálatainál figyelembe venni. A központi szervek jegyzékeinek egy részét az UMKL Tudományos Taná­csa megvitatta, a tanácsokét valamennyi levéltárnak módjában állt vélemé­nyezni. Az utóbbi anyagot az MM Levéltári Osztálya és az MTTH illetékes osztálya tárgyalásain véglegesítették s az irattári tervbe foglalták. Ezt a levél­tárak is megkapták azzal, hogy a járási tanácsok (hivatalok) anyagának feldol­gozásakor már — visszamenőleges 'hatállyal is! — alkalmazhatják. A felsorolt fórumokon, ül. alkalmakkor számos értékes javaslatot, észre­vételt kaptunk, jó részüket figyelembe is vettük a módosítások során. Egyesek erőteljesebb radikalizmust igényeltek, mások óvtak a mennyiségi szemlélet esetleges túlzásaitól. Mindkét szempontot igyekeztünk hasznosítani: a szervek egy részénél, bizonyos iratféleségeknél tovább szűkítettük a „történeti értékű" iratok körét, másutt visszavettük a korábban kihúzott tételeket. így pl. az irat­kezelési segédkönyveket a korábbinál több szervnél vettük fel a listákra (min­den egyes minisztériumnál, a társadalmi, ül. szövetkezeti szervek országos köz­pontjainál, a Magyar Nemzeti Banknál; a tanácsoknál — minden szinten — visszavettük a segédkönyveket, az eredeti elképzelés szerint ugyanis csak a megyei tanácsoknál vettük volna át azokat). Azoknál a szerveknél azonban, ahol az évi „irattermés" elenyésző töredékét akarjuk csak levéltárba szállítani, to­vábbra is javasolnám, hogy ne minősítsük történeti értéknek a segédkönyve­ket: gondoljunk a raktárainkban porosodó, soha kutatói kézbe nem kerülő iktatókönyvek ezreire. Első javaslatunkban még nem figyeltünk eléggé a döntés-előkészítő anya­gok fontosságára, s így ki akartuk mondatni, hogy a több szervnél is megfor­duló előkészítő anyagokat esek a témagazda őrizze, s onnan vegyék át a levél­tárak: így azonban sok értékes javaslat, amely el sem jut a témagazdáig, el­sikkadt volna a jövő történetkutatása számára. Így elálltunk javaslatunktól, jóllehet ezzel az értékes vélemények mellett igen sok formális vélemény, ül. megjegyzés (a sokszor tekintélyes hosszúságú előterjesztés sok példányával együtt) is terhelni fogja levéltárainkat. A jelenlegi iratkezelési gyaíkorlat ugyan­is nem váüalja (s alighanem szempontunkból jobb is így) annak eldöntését, hogy mi az érdemi, ül. formális véleményezés. Egyébként elhangzottak javaslatok az iratkezelés színvonalának emelésére is. Az iratkezelés adott színvonala nyilvánvalóan egyenesen összefügg a törté­neti érték biztonságával. Jelen javaslatunk lehetőségeit azonban meghaladja az országos iratkezelési helyzet számbavétele, az orvoslás mikéntjének felvázolása. Annál is inkább, mert — őszintén szólva — érdemi változásra itt aligha lehet számítani. Az iratkezelők megbecsülésének növelése, a szakképzés megnyugtató rendezése, az irattári munka szervenkénti kedvezőbb értékelése ugyanis évti­zedek óta megoldatlan, s a megoldás — az aligha remélhető vezetői szintű mentalitásváltozást feltételezve is — éveket vehet igénybe; addig nem várha­tunk az értékmentéssel. A mentés járható útjának azt látjuk, ha szervenként, szervtípusonként csak a javaslatunkban szereplő, a lehetőségig szűken megfo­galmazott történeti értékű iratok meglétének ellenőrzésére, biztosítására szorít­kozunk. Az iratkezelés generális rendezésére általában nem, de néhány tétel, ill. iratféleség biztonságba helyezésére a legtöbb szerv hajlandó, megfelelő levél­tárosi fellépés esetén. (Ez nem jelenti azt, hogy a legfontosabb, országos köz­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom