Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - MÉRLEG - Grábics Frigyes: Esztergom színháztörténetének forrásai a Komárom Megyei Levéltárban 1816–1944. Bp., 1983. / 101–102. o.

• Esztergom színháztörténetének forrásai a Komárom megyei Levéltárban 1816—1944. összeállította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Pifkó Péter (Színháztörténeti Füzetek, 74. szám) Magyar Színházi Intézet Bp., 1983. Soksz. 105 pag. A sorozat kezdettől közölt levéltári anyagokat (Haraszty Árpádné: Balog István hagyatéka, Körtvélyes Ágnes: Egressy Gábor iratai az Országos Levéltárban, M. Császár Edit: A Magyar Tanácsköztársaság színügyi iratai), ez a füzet azonban minden korábbinál nyomatékosabban és meggyőzőbben hívja fel a levéltári anyag fontosságára a figyelmet a színháztörténetben. Csak egyet lehet érteni a bevezető tanulmánnyal, a stúdium alapművei a maguk teljességét nem utolsósorban éppen gondos és szakszerű levéltári anyaghasznosításuknak köszönhetik (Bayer, Mályuszné), illetőleg az igen alapos áttekintés birtokában adtak máig érvényes, fél évszázad múltán is nélkülözhetetlen válogatást a forrásanyagból (Pukánszkyne: Iratok a Nemzeti Színház...). Az elmúlt évtizedekben divatba jött színháztörténetnek viszont gyakori jellemzője a levéltári források mellőzése. A túlnyomólag sajtóból feltárt kép azonban alig több, mint a műsor rekonstrukciója, esetleg annak és a megvalósításnak értékelése. (Az igényesebb művek közül az 1976-ban megjelent debreceni összefoglalásban is, ahogy bővülnek az egyéb források, úgy fogy a levéltári hivatkozás.) A színház azonban üzem is, kapcsolatban, koronként változó kapcsolatban áll a hatósággal, a működését engedélyező, ellenőrző helyi szervekkel, a társulat tagjai pedig munkájukkal, de állampolgárként is szereplői lehetnek levéltári iratoknak. A vidéki színészet legfontosabb helyeiről már megrajzolt képet minden bizonnyal tovább árnyalhatják levéltári források; a szerényebb rangú, még kutatatlan helyekre pedig — és itt Esztergom mintapélda is lehet — a levéltári anyag úgyszólván egyetlen kiindulás. A négykötetes Schöpflin-féle színházi lexikon egyetlen hasábnyit szól róla, Staud bibliográfiájának nincs ide vonatkozó hivatkozása, egyetlen támpont a színházi zsebkönyvek Hankiss—Berczeli-féle katalógusa. A kiadvány az esztergomi levéltár anyagából nyújt speciális analitikus, minden iratot számba vevő mutatót. A színháztörténetnek általa nyújtott korszerű definíciója szellemében három, bár meglehetősen egyenlőtlen terjedelmű csoportot képez: 1. Színházi üzemelésre vonatkozó iratok; 2. Színházi produkcióra vonatkozó iratok; 3. Személyi adatokra vonatkozó iratok. A Függelék pedig valóban figyelmet érdemlő iratokat közöl teljes terjedelmükben: az első, 1816-i színházi tárgyú városi közgyűlési határozat; az előadandó daraboknak három jegyzéke az 1850-es évekből. De az egész anyagban a legérdekesebb, bizonyosan Esztergomon túli érvényű, az a szintén egész terjedelmében közölt tanúvallomási jegyzőkönyv, amelyet 1826-ban Baky Gábor társulatának egyes tagjairól vettek fel. Műkincslopás történt ugyanis a Bakócz-kápolnában, és néhány színész is gyanúba keveredett. Végül ártatlannak bizonyultak, de mire alibit sikerült összehozniuk, aprólékosan el kellett számolniuk a kritikus napiul