Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Takács Edit: A Csongrád vármegyei Törvényhatósági Bizottság iratai, 1871/1872–1944 / 27–44. o.

ható, hogy a korábban a választmány, illetve bizottság hatáskörébe tartozó feladatodat az alispán, a kisgyűlés, illetve maga a megyei közgyűlés vette át.

L7 Az állagban csak a Nyugdíj választmány iratai találhatók, megalakulásától, 1887 decemberétől 1902-ig. Ezek a választmány üléséről felvett jegyzőkönyvek, valamint a tisztviselők, alkalmazottak nyugdíjazásával, illetve a nyugdíjalaphoz való hozzájárulásukkal kapcsolatos kérések, beadványok stb. A választmány 1888-tól évenként újrakezdődő sorszámos iktatási rendszerben kezelte iratait, jegyzőkönyveit az iratokhoz hasonlóan iktatta. 1903-tól a választmány anyaga az alispáni iratok között található, ugyanis a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat 124— 126. §-ai szerint a törvényhatósági bizottság választmányai elé tartozó ügyeket az előadók előkészítését követően az alispán látta el határozati javaslattervezettel, majd a választmányi ülés elé terjesztette, amely azokat jóváhagyta vagy módosította. Az ülések után az iratok az alispáni hivatalba kerültek vissza irattározásra, illetve a még szükséges intézkedések megtételére. A választmányi iratok az alispáni fondból annak segédkönyvei alapján (mutató, sortár) kereshetők elő. Az 1924-es rendezést követően keletkezett Nyugdíj bizottsági iratok, ill. 1931-től a nyugdíjalap kezelésére vonatkozó iratok ugyancsak az alispáni fondban találhatók. e) A Csongrád vármegyei Községi Jegyzők Szigorló Bizottságának iratai 1873—1890 A községek rendezéséről szóló 1871: XVIII. te. 73—74. és 142. §-ai a községek és körjegyzők alkalmazásának feltételeit írták elő, melyek között alapvető volt a törvényhatóságnak egy ecélból kiküldött állandó szakbizottsága előtt letett sikeres vizsga. A vizsga (jegyzői szigorlat) tárgyait és megtartási módját a belügyminiszter állapította meg. A törvény végrehajtása során a megyei törvényhatóságok a belügyminiszter felhívására javaslatot tettek a jegyzői szigorlat tárgyaira és megtartási módjára. Csongrád vármegye Törvényhatósági Bizottsága az 1872. április 4-én megtartott közgyűlésén tárgyalta meg és fogadta el az ezzel kapcsolatos alispáni, ill. állandó választmányi javaslatot, melyet fel is terjesztettek a belügyminisztériumba. A megyék javaslatait is figyelembe vevő 29 626/1872. BM számú rendeletet a jegyzői szigorlat szabályozásáról Csongrád vármegyében az 1872. szept. 25-i közgyűlésen hirdették ki.

18 A belügyminiszter rendelete szabályrendelet formájában rögzítette a községi jegyzői hivatal ellátására előírt szigorlat tárgyait (1. §), intézkedett a vizsgáló bizottság felállításáról, működéséről (2—4. §), a szigorlat megtartási módjáról (5—15. §), végezetül kötelezte a 3 évnél rövidebb ideje alkalmazott községi rendes jegyzőket 1873. márc. végéig a szigorlat letételére. A rendelet szerint a törvényhatóságnak a „jegyzői képesség megbírálására hivatott állandó szakbizottságának" elnöke az alispán, tagjai a tisztviselői kar, ill. a törvényhatósági bizottság hozzáértő tagjaiból a közgyűlés által választott tagok, akiket 6 évenként újraválasztottak. Az időközben megüresedett tagsági helyeket ugyancsak választás útján a törvényhatósági bizottság közgyűlése töltötte be. A jegyzői szigorlat letétele iránti kérelmet az előírt kellékek csatolásával az alispánhoz kellett benyújtani, aki a jelentkezőket sorolta, kitűzte a vizsga időpontját, gondoskodott a Szigorló (vizsgáló) Bizottság összehívásáról. A vizsga két részből állt, az első napon a jelöltek írásbeli dolgozatot készítettek, ezt a bizottság értékelte, majd a következő napon került sor a szóbelire. A szóbelit követően a bizottság azonnal döntött, amennyiben a jelölt az előírt kívánalmaknak megfelelt, sikeres vizsgájáról képességi bizonyítványt kapott. A sikertelenül vizsgázókat a bizottság újabb vizsga letételére utasíthatta. 34