Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Bán Péter: Tudományos ülésszak a Nemzeti Levéltári Nap alkalmából: [Kosáry Domokos, Jaan van Albada, Farkasinszky Lajos, Ormos Mária, Kanyar József, Verő Gábor előadásai] / 6–17. o.

Félreértések, áttekinthetetlenség, a szellemi és anyagi erőforrások pocsékolása,. sőt a szakmán kívüli érdeklődő közönség káros hatású félrevezetése (pl. a Schwarzenberg-féle cseh levéltár „felfedezése" az „Élet és Irodalom" egyik számában) következik azután az illusztrált állapotokból, amelyeket velősen szervezetlennek lehet nevezni. A szervezési hiányosságok — melyeket Ormos Mária leghosszabban írt le és bizonyára a legsúlyosabb tényezőcsoportnak tart — nem érnek véget a ikutatóutak földrajzi és tematikus-szakmai irányainak véletlenszerű kijelölésével, az érdekelt intézmények (akadémiai intézetek, egyetemek, levéltárak stb.) céljainak, eredményeinek egymástól való elszigetelt rögzítésével. A hazahozott információk, gyakran jelentős forrásanyagok szanaszéjjel szóródnak különféle gyűjteményekben, „és kutató legyen a talpán", aki akár történetírói feldolgozás, akár hungaricagyűjtő út tervezése céljából áttekinteni akarja az elődök poggyászát. A szakmai hozzáértés és lelkiismeretesség nem éppen kellemes témáját isérintenie kellett Ormos Máriának: a fent említett kutatónak gyakran kell mégis úgy határozni, „hogy végigmegy a már feldolgozott fondokon, mert a másoltatott anyag a legtöbbször válogatáson alapul és semmi biztosítéka nem lehet arra, hogy nem lapulhatnak fontos anyagok ott, ahol egy másik kutató nem fedezett fel ilyesmit". A harmadik — s nem éppen utolsó — hiánytényező a pénz. A feltárt anyagok jó része financiális-devizális okokból nem kerülhet haza mikrofilmen vagy fénymásolatban, a kutatók privát cédulái pedig aligha tekinthetők közkincsaek. összegezhető tény: „A külföldi magyar iratok feltárásának sorsa tehát esetleges, hazai rendezése pedig kaotikus." A gyökeres javításról Ormos Mária a következőket írja: „...a helyzet csak akkor változhatna meg, ha e kérdést egyetlen központ kezelné, mind a feltárás, annak irányítása, mind a begyűjtött anyag regisztrálása és tárolása szempontjából. Ügy gondolom, hogy a hungaricák gyűjtése költségvetési tétellé kellene hogy váljon."

7 II. A felsőfokú történész- és tanárképzés jelenlegi, ül. kívánatos viszonya a forrástudományhoz és levéltárhoz. — Ormos Mária mindenekelőtt a színvonalemelés sürgető követelményét fogalmazta meg: „A képzésnek tartalmaznia kell a kritika, a forráskezelés, az összevetés elemeit is, legalábbis akkor, ha önállóan gondolkodó, a megújuló tudáselemekkel bánni tudó pedagógusokat kívánunk kibocsátani az egyetem kapuján. Elképzelhetetlennek tartok egy olyan valóban jó középiskolai történelemtanárt, aki kutatóként sosem tette be a lábát egy levéltárba. Az ő számára a történelem valójában mindig nélkülözni fogja a konkrétságot, a hitelességet: megmarad mesének, amit az illetékes tankönyvszerzők, tanterv-összeállítók időről időre tetszésük és jó vagy rossz kedvük szerint módosítanak." A levéltárak szerepére gondolva különösen az ún. segédtudományok oktatását lehetne új alapokra helyezni. Mindezek a követelmények, beleértve az elemi levéltári ismereteket, minden tanárjelölt esetében érvényesítendők, a kiemelkedő történészhallgatók számára pedig az egyéni és speciális továbbhaladást is biztosítani kell. Ormos Mária a tudós tanár teljes felelősségével, történészhez méltóan hosszú távú program kidolgozását javasolta, „amely összegezné az egyetemi történelemoktatás minimális, illetve optimális levéltári igényeit". Tudja azt is, hogy az egyetemi (és főiskolai) hallgatók tömeges forrástudományi képzése csak a levéltárak szolgáltatási feltételeinek fokozatos javításával valósítható meg. A kutatásra hajlamos kiváló fiatalok tudományos munkálkodása előtt, mint levéltári akadályokat, mindössze bizonyos, „a diplomával nem rendelkező személyeket" érintő „adminisztratív korlátozásokat" lát.

8 E vonatkozásban Ormos Mária nagyobb hangsúlyt helyezett a jelenlegi egyetemi szemlélet és gyakorlat hiányosságaira; nem sok oktató körül rajzolódnak ki „tudományos iskolák"' 12