Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Bán Péter: Tudományos ülésszak a Nemzeti Levéltári Nap alkalmából: [Kosáry Domokos, Jaan van Albada, Farkasinszky Lajos, Ormos Mária, Kanyar József, Verő Gábor előadásai] / 6–17. o.

„A levéltáraknak —.illetékességük szerint uralkodók, országok, főhatóságok, egyházi, világi és gazdasági intézmények iratai őrzőinek — a mindenkori vezetés számára kettős funkciója van"; ebből az axiómából indult Farkasinszky Lajosnak, Budapest Főváros Tanácsa VB általános elnökhelyettesének előadása. A továbbiakra mégis bátran mondható: ha Kosáry Domokos elsősorban mint a történettudomány tagozatait tekintette a levéltárakat, Farkasinszky Lajos „a hivatalvezető minőségében" modern hiteleshelyi, a mindenkori ügyintézés számára élő informatív teljesítőképességüket vette vizsgálat alá. Nézőpontja nem annyira önkényes egyoldalúságot, inkább tudatos koncentrációt képviselt az iratokat kibocsátó és közvetlenül hasznosító intézményrendszerek szempontjából. Nem határolódott el a történetiségtől: „Az elmúlt évtizedek történéseit, döntéseit, ezek következményeit, levonható tanulságokat csak a napjaink környezetét alakító múltból érthetjük meg. Az információ múltja .s a múltról szóló információ ezért nekünk, politikusoknak mindennapi munkaeszköz." Természetszerű, hogy az előadás 'külön figyelmet szentelt a társadalmi-történeti érzékenység fókusztávolságán mindenki számára belül eső közelmúlt jobb megismerésének és e megismerés feltételednek. A szocialista korszak levéltározási mérlegének felvázolása érdekében mindenekelőtt szóba 'kerültek a vonatkozó legális jogszabályok (1950, 1969), a kodifikált elvek és reális gyakorlat összevetése során mutatkozó ellentmondások: „a levéltárak iratanyaga az elmúlt 30 évben kétszeresére nőtt, . . . [miközben] ... a begyűjtésre váró iratok mennyisége ma eléri az elmúlt 3 évtizedben levéltárba került mennyiséget"; [az 1969-es tvr.-ről szólva:] „Nem új törvényeket kell hozni, a régiek betartását kell megkövetelni. Az állami fegyelem része a levéltári törvény maradéktalan végrehajtása. A megoldás kulcsa nem a felelősség ilyen vagy olyan megállapításában van, hanem a megelőzésben, színvonalas irattárosképzésben, e fontos feladatkör »szakmásításában«. Az áttekinthető, egyszerű ügyvitel megkönnyíti a döntést, csökkentheti a bürokráciát." Speciális gondot jelent, hogy a szocialista intézményrendszer az államosítások óta átfogja a társadalom életének minden szféráját; ez egyaránt kiterjesztette a minisztériumi és tanácsi levéltáraknál a hagyományos tevékenységek — a begyűjtés, rendezés, nyilvántartás, információnyújtás — körét, és az elvárások sem csökkenő, hanem a dolgok logikája folytán növekvő irányzatúak. Tovább lehetne árnyalni a problémák összefüggéseit — ezt érzékeltette Farkasinszky Lajos a tanácsi, illetve a gazdasági szerveknél tapasztalható iratkezelés eltérő vonásaival, a központosító és decentralizációs követelmények, korszakok említésével. Az egyik kérdés, amelynek kellős közepébe vágnak az ellentmondásokba történeti érték sokat vitatott ügye. Talán korszakonként és ágazatonként mozgó határt kell vonni? Mi és ki határozza meg a hajlékony módon definitív kritériumokat? „A történeti érték gyűjtése, őrzése és feldolgozása viszont nagyban attól függ, milyen utólagos információra (adatra) van szüksége a felhasználónak, ugyanis a levéltár nem működhet öncélúan, csakis a fenntartók, ez esetben a felhasználók igényei szerint." Újszerű megvilágítást ígér a fent regisztrált antinómiák együttes átlátására az, amit Farkasinszky Lajos a modern adathordozók kapcsán vetett fel. A számítógép, a mágnesszalag, a magnetofon, a videó nem átmeneti divathullám, nem elvont vitakérdés, hanem tömeges társadalomtörténeti (ezen belül: informatikai) tény, mint hajdan a gépírás, vagy utóbb a fotográfia és a mikrofilm is az volt. „Ma még a hagyományos és a XXI. századi ügyvitel együtt él, sőt, több generáció számára inkább ikísérlet, kuriózum, mint munkaeszköz a számítógép. De nekünlk már most a imodern adathordozók irattározását, rendszerezését oly módon kell megalapoznunk, hogy információerejét, naprakészségét 10