Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Bán Péter: Tudományos ülésszak a Nemzeti Levéltári Nap alkalmából: [Kosáry Domokos, Jaan van Albada, Farkasinszky Lajos, Ormos Mária, Kanyar József, Verő Gábor előadásai] / 6–17. o.

„A levéltáraknak —.illetékességük szerint uralkodók, országok, főhatóságok, egyházi, világi és gazdasági intézmények iratai őrzőinek — a mindenkori veze­tés számára kettős funkciója van"; ebből az axiómából indult Farkasinszky La­josnak, Budapest Főváros Tanácsa VB általános elnökhelyettesének előadása. A továbbiakra mégis bátran mondható: ha Kosáry Domokos elsősorban mint a történettudomány tagozatait tekintette a levéltárakat, Farkasinszky Lajos „a hivatalvezető minőségében" modern hiteleshelyi, a mindenkori ügy­intézés számára élő informatív teljesítőképességüket vette vizsgálat alá. Néző­pontja nem annyira önkényes egyoldalúságot, inkább tudatos koncentrációt képviselt az iratokat kibocsátó és közvetlenül hasznosító intézményrendszerek szempontjából. Nem határolódott el a történetiségtől: „Az elmúlt évtizedek történéseit, döntéseit, ezek következményeit, levonható tanulságokat csak a napjaink környezetét alakító múltból érthetjük meg. Az információ múltja .s a múltról szóló információ ezért nekünk, politikusoknak mindennapi munka­eszköz." Természetszerű, hogy az előadás 'külön figyelmet szentelt a társadalmi-tör­téneti érzékenység fókusztávolságán mindenki számára belül eső közelmúlt jobb megismerésének és e megismerés feltételednek. A szocialista korszak levél­tározási mérlegének felvázolása érdekében mindenekelőtt szóba 'kerültek a vo­natkozó legális jogszabályok (1950, 1969), a kodifikált elvek és reális gyakorlat összevetése során mutatkozó ellentmondások: „a levéltárak iratanyaga az el­múlt 30 évben kétszeresére nőtt, . . . [miközben] ... a begyűjtésre váró iratok mennyisége ma eléri az elmúlt 3 évtizedben levéltárba került mennyiséget"; [az 1969-es tvr.-ről szólva:] „Nem új törvényeket kell hozni, a régiek betartá­sát kell megkövetelni. Az állami fegyelem része a levéltári törvény maradék­talan végrehajtása. A megoldás kulcsa nem a felelősség ilyen vagy olyan meg­állapításában van, hanem a megelőzésben, színvonalas irattárosképzésben, e fontos feladatkör »szakmásításában«. Az áttekinthető, egyszerű ügyvitel meg­könnyíti a döntést, csökkentheti a bürokráciát." Speciális gondot jelent, hogy a szocialista intézményrendszer az államosí­tások óta átfogja a társadalom életének minden szféráját; ez egyaránt kiter­jesztette a minisztériumi és tanácsi levéltáraknál a hagyományos tevékenysé­gek — a begyűjtés, rendezés, nyilvántartás, információnyújtás — körét, és az elvárások sem csökkenő, hanem a dolgok logikája folytán növekvő irányza­túak. Tovább lehetne árnyalni a problémák összefüggéseit — ezt érzékeltette Farkasinszky Lajos a tanácsi, illetve a gazdasági szerveknél tapasztalható irat­kezelés eltérő vonásaival, a központosító és decentralizációs követelmények, korszakok említésével. Az egyik kérdés, amelynek kellős közepébe vágnak az ellentmondásokba történeti érték sokat vitatott ügye. Talán korszakonként és ágazatonként mozgó határt kell vonni? Mi és ki határozza meg a hajlékony módon definitív kritériumokat? „A történeti érték gyűjtése, őrzése és feldol­gozása viszont nagyban attól függ, milyen utólagos információra (adatra) van szüksége a felhasználónak, ugyanis a levéltár nem működhet öncélúan, csakis a fenntartók, ez esetben a felhasználók igényei szerint." Újszerű megvilágítást ígér a fent regisztrált antinómiák együttes átlátására az, amit Farkasinszky Lajos a modern adathordozók kapcsán vetett fel. A szá­mítógép, a mágnesszalag, a magnetofon, a videó nem átmeneti divathullám, nem elvont vitakérdés, hanem tömeges társadalomtörténeti (ezen belül: infor­matikai) tény, mint hajdan a gépírás, vagy utóbb a fotográfia és a mikrofilm is az volt. „Ma még a hagyományos és a XXI. századi ügyvitel együtt él, sőt, több generáció számára inkább ikísérlet, kuriózum, mint munkaeszköz a szá­mítógép. De nekünlk már most a imodern adathordozók irattározását, rendsze­rezését oly módon kell megalapoznunk, hogy információerejét, naprakészségét 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom