Levéltári Szemle, 35. (1985)
Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Bán Péter: Tudományos ülésszak a Nemzeti Levéltári Nap alkalmából: [Kosáry Domokos, Jaan van Albada, Farkasinszky Lajos, Ormos Mária, Kanyar József, Verő Gábor előadásai] / 6–17. o.
hangsúlyozta — mindazokban a teendőkben, amelyek a történettudomány egységes társadalmi szolgálatának elemei. Jaan van Albada, újonnan kinevezett titkára a Levéltári Egyletek Nemzetközi Szövetségének, melynek megalakulását a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa 8 évvel ezelőtt hagyta jóvá. A holland nemzetiségű előadó Ságvári Ágnesnek, az MKE Levéltári Szekciója elnökének meghívására ismertette e nemzetközi szervezet tevékenységét. 4 Szervezetileg 28 nemzeti egyesület tagja jelenleg a szekciónak. A súlypont kézenfekvő okokból Európa, de szándékaik szerint Észak- és Dél-Amerika, Afrika és Ázsia levéltárait is nagyobb aktivitásra fogják serkenteni. A nemzetközi szekció céljai között ugyanis első helyen hallottuk említeni „levéltáros egyesületek létrehozásának előmozdítását, politikai rendszertől függetlenül", mert ezek az egyesületek eleve bizonyos színvonalat reprezentálnak a levéltárügy területén, s visszahatni is képesek országuk levéltárainak továbbfejlődése érdekében. A továbblépéshez kapcsolódik a második cél: a levéltárosok külföldi tapasztalatcsere-útjainak a támogatása. A harmadik: kölcsönös tudomást szerezni más nemzetek levéltárainak — és levéltárosainak — sikereiről és gondjairól. A nemzetközi kontaktust a személyes kapcsolatokon kívül kiadványok hivatottak szolgálni. Nemrégiben indították el a Janus című folyóiratot, melynek cikkei a nemzeti egyesületek számára is átvehetők. Megjelent — és utánnyomásra vár — a tag-, illetve szakegyesületek címjegyzéke. Albada úr őszintén bevallotta, hogy a nemzetközi szekció működése a kezdeteknél tart — és „minden kezdet nehéz". A világ érdekelt nyilvánossága elé „tettlegesen" csak Bonnban, a XI. Nemzetközi Levéltáros Kongreszszuson léptek, ahol videofilmek segítségével ők mutatták be különböző országok levéltári szervezetét. (Hozzátette: hasonló előadást terveztek a magyarországi Nemzeti Levéltári Napra is, de ez alkalommal nem kerülhetett sor a megvalósításra.) Tudjuk: nem a legegyszerűbb dolgok közé tartozik az internacionális szakmai kapcsolatok életre hívása és életben tartása. „Miért nem látja el ezt a feladatot például a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa?" — Jaan van Albada saját költői kérdésére igen prózai választ adott: „Mert a szekció képezi az egyetlen nemzetközi egyesületet, amelyben a szakemberek szabadon érintkezhetnek egymással, figyelmen kívül hagyva, hogy mely országban tevékenykednek, továbbá, hogy községi vagy városi, kerületi vagy tartományi levéltárban, netán egy magánvállalat levéltárában dolgoznak. A szekció a kollégáké, nem az intézményeké. Éppen ez a különbség. A szekció személyesen önökért működik." (A szerk. kiemelései.) Előadása befejező részében Albada úr közvetlenül hozzánk, magyar levéltárosokhoz szólt. A kapcsolatfelvétel megtörtént, Ságvári Ágnes mostantól 4 évig részt vesz a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa „B" Egyesületi Szekciója Elnökségének munkájában, de véleménye szerint ezzel aligha merültek ki a tartós és profitábilis összeköttetés lehetőségei. Közelebbről két intézményes jellegű ötletet vetett fel. Az egyik: filmet készíteni levéltáraink kulturálistudományos munkájáról, az archivált anyag hasznosításának bizonyos új módszereiről vagy más, szerintünk jobb témáról — ami bemutatásra kerülhetne 1988-ban, a Párizsban tartandó XII. Nemzetközi Levéltáros Kongresszuson. A másik (Jaan van Albada saját szavaival): „igen nagyra értékelné, ha az egyesületeket Összefogó szekció évi üléseinek egyikét Magyarországon rendezhetné meg. Ezen alkalomból az elnökségnek módja lenne az önök szélesebb körű tájékoztatására, filmeket és új kiadványokat is bemutathatnánk." í)