Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

Csurgót, Keresztest, Igart és Szentborbála pusztákat Károlyi György vette zálogba Perényi Imrétől 1823-ban, majd 1854-ben meg is vásárolta. Ekkoriban további falvakat, pusztákat is vásárolt. Károlyi György újjászervezte birtokait: élére Központi Tisztséget állított, amely alá három kerület tartozott. Károlyi György halála után /1877/ Fehérvárcsurgó Károlyi Gyuláé lett, akitől fia Károlyi József örökölte. Károlyi József függetlenségi politikusként a 20. század első évtizedében, majd 1917-1918, és 1919-1922 között Fejér vármegye és Székesfehérvár thj. város főispánja volt. Karlista magatartása miatt a kormány menesztette tisztségéből, de az 1922. évi nemzetgyűlési választások alkalmával megszerezte Székesfehérvár mandátumát. Betegsége elhatalmasodott rajta, így 1931-ben már nem választották meg képviselőnek. Kardos József a szent korona szövetségek dunántúli zászlóbontásának eseményeit idézte fel előadásában. Rámutatott, hogy a szent korona-tan a két világháború között a közjogi politikai gondolkodásban jelentős szerepet játszott. Az 1918-1919. évi forradalmak leverése után az uralkodó osztályok a tőkés rendszer restaurációja, konszolidálása érdekében közjogi ideológiát kerestek. A középrétegek a szent korona eszmében a szabad királyválasztást, a mágnás, konzervatív, arisztokrata réteg viszont a Habsburg dinasztia kontinuitását látta. A legitimisták élén a fehérvárcsurgói Károlyi József állt, aki 1926. nyarán politikai csoporttá is szervezte őket. Ezután sor került több csoport létrehozására is. Károlyi Józseffel a legitimizmus békés szárnya kerekedett felül, melyet a kormányzat is szívesen fogadott. A szent korona szövetség az ellenforradalmi kurzus egyik jellegzetes politikai faktorává vált. Hetényi István a gróf Wimpffen család genealógiáját mutatta be előadásában, és ezzel párhuzamosan az ercsi uradalom 20. századi 73