Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

életéről villantott fel eseményeket. A Wimpffenek osztrák nagybirtokosok, akik állampolgárságukat Magyarországon is megőrizték, bár a 20. században a magyar nyelvet a család minden tagja jól beszélte. Az előadásban hallottunk még a család címeréről, az ercsi kastély berendezéséről, a parkról, a cselédházakról, a gazdasági épületekről, majd az uradalom feldarabolásáról és az ezen kívülálló okokról. Kiss Mária az Erdődy családi hitbizomyánok és a szabad birtokok öröklési rendjének változásait tekintette át előadásában. Az előadás egy korábban megjelent tanulmányhoz kapcsolódott, melyben az 1873. évi hitbizomány-alapítás előtti öröklési rendet fejtette ki. Az ekkor létrehozott hitbizományok sorsát lényegében az alapító okiratok szellemében készült végrendeletek határozták meg, bár a történelmi események következményei módosították az eredeti elképzeléseket. Az előadó ezután a leszármazási táblázat szerint a család első és második vonalának sorsát kísérte végig, minden esetben megnevezte az öröklött birtokokat is. A szabad birtokokról elmondotta, hogy azok a 20. század elején szétaprózódtak, sőt idegen kezekre kerültek, A trianoni rendezéssel Csehszlovákiához került a galgóczi hitbizomány, melynek hitbizomány jellegét 1924-ben feloldották. Balázs László előadása Sárközy Kázmérról, az utolsó alnádorról szólt. Sárközy Kázmér a 19. századi magyar politikai élet jelentős képviselője. Jómódú középbirtokos, aki a Fejér megyei Pettenden nevelkedett. A Sárközyek 1514-ben a Pozsony melletti Nadasdot kapták II. Ulászlótól, de szolgálataikat az uralkodók az ország több megyéjében is birtokokkal jutalmazták. Ezután a család életútját vázolta a 19. század közepéig. Hallottuk, hogy Sárközy Kázmér politikai indíttatását az ősök példája is ösztönözte. Pályafutása 74