Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

ként német származású jószágkormányzó felismerte a magyar paraszt szorgalmát, a gazdálkodáshoz való hozzáértését. Ezért írta, "ha falut kell valaha telepíteni, arra legalkalmasabbak a színmagyarok". Az előszállási major közelében a 17. század folyamán szőlőskertek voltak. A rend a szőlőt az 1728-ban szekszárdi tőkékkel telepítette be. Úgy vélték ekkor, hogy a szőlőskert terméséből évente átlag 400 akó bor terem. A telepítés sikeres volt, mert a szőlőterület mellett további telepítéseket végeztek. 1749-ben 1000 akó volt itt a bortermelés. így a 18. század hatvanas éveiben újabb telepítés zajlott le. Nagy területek kerültek ekkor a szomszédos falvakban és az uradalom területén élő lakosság használatába. Előszállás határában 1774-ben 102 kapás a szőlő, mig a többi az uradalom pusztáin volt. Az uradalom a Székesfehérvár-Földvár útvonalba esett. A földvári átkelőhely az utat forgalmassá tette. Az uradalom felismerte, hogy jövedelmét fokozhatja, ha az út mentén beszálló-vendéglőt létesít. A halastó mellett meg is építették a vendéglőt, melyet földváriak évi bér ellenében üzemeltettek. A majort tovább építették, bővítették a gazdasági épületeket. Lényegében a major 1770-ig épült ki, ami egyben Előszállás egészét is jelentette. 1783-ban a falu nevezetesebb épületei közé tartozott a templom, kastély, az udvarház és néhány lakóház. A pusztán állt még egy malom a halastó mellett és ezenkívül még egy udvarház. Az apátság az előszállási uradalom jövedelmét akarta növelni, ezért állandó szerzeteseket helyezett Előszállásra. 1766-1769 között például József és Albert páterek tartózkodtak az uradalom központjában. Az előszállási plébániát is 1766-ban szervezték meg, melynek fenntartása a rendet 4 terhelte. Az uradalmi gazdálkodás a 19. sz. első éveiben vett lendületet 87