Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

nia; nemcsak Csernye lakosságát kellett ellátni, hanem a környéken élőket is. isózéleti tevékenysége kiemelkedő: 1956-tól a Fejér megyei Tanács tagja, és itt az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság elnökeként tevékenykedett. Iharossy József a Szendelbach család útját rajzolta meg. Említette, hogy a Szendelbach család első kivándorlói a 18. század elején tűntek fel Közép-Európában, Dél-Magyarországon. A másik német kivándorlási hullám Oroszországot érte el, ahol Saratov környékén telepedtek meg. A harmadik csoport a Bácskába, Szent-Fülöp községben telepedett meg. A szentfülöpiek, köztük a Szedelbachok 200 éven át megőrizték német mivoltukat. Legtöbbjük megvárta a jugoszláv felszabadítást. Gelencsérné Matovics Mária egy alsószentmártoni sokác parasztcsaládot mutatott be előadásában. A Dráva menti falu lakóinak kapcsolatai Szlavóniára is kiterjedtek, így a horvát hatás meghatározó életükben. A közösségi élet jellemzője a nagycsalád, amely a 20. század elején kezdett felbomlani törzscsaládokra, illetve kiscsaládokra. Ezután űanjics Stipo családjáról beszélt: elemezte a közösség gazdasági, társadalmi helyzetét, amelyből láttuk, hogy a család vagyonilag is gyarapodott. Rámutatott, hogy a családi hierarchiában mindenkinek megvolt a kijelölt feladata a munkában, mert csakis ezáltal lehetett a közösség stabilitását fenntartani. Bertényi István előadása a heraldika területéről merítette témáját, és néhány dunántúli város címerében levő vörös-ezüst sávozat szimbolikájáról beszélt. Megállapította, hogy a városcímerek történeti hagyományokat tükröznek: Esztergom város címere esetében például a pólyák a városnak az Árpádházi királyokkal kapcsolatos tradícióira utalnak. Tata város címerpajzsában a vörös-ezüst sávozatú mező, a település Árpádkori eredetét jelzi, míg Győr címerének 79