Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

három fehér hullámos pólyája a Duna, a Rába, a Rábca folyókat szimbolizálja. Hatottak a városi címerekre az állami címerek jelképei is. Buda címere /melyet 1703-1873 között használtak/ két pajzsból állott. A nagyobb pajzs fölé egy kisebbet helyeztek, amely az ország vágásos és kettőskeresztes címerét ábrázolta, jeléül annak, hogy a város egyben az ország fővárosa és királyi székhelye. Az 1898. évi IV. te. értelmében szabályozták a pecsétábrázolásokat is. A városok egy része ezután megváltoztatta a pecsétfeliratokat és az ábrát, más része azonban ragaszkodott a régihez. A községek túlnyomó többsége azonban elvetette a feudalizmus évszázadai alatt használt ábrás pecsétet, helyette köriratos pecsétnyomót használtak. Ezzel ezek a helységek sokat veszítettek, mert a múltat, a település eredetét szimbolizáló ábrákról mondtak le. Halász Imre előadásában Zala megye és Zalaegerszeg város címerét ismertette. Hallottuk az előadásból, hogy a város és a vármegye címereinek keletkezésére pontos adat nincs. A megye címerének első előfordulását 1550-re teszik a kutatók, de 1559-ben és 1626-ban is készült egy-egy címer. Ez utóbbi 1849-ig volt használatos. A polgári korban használt címer még 1839-ből származik, melyet néhányszor meg is változtattak. Az egerszegi címer első előfordulása 1662. A pecsét közepén /a pajzson/ női alakábrázolat látható. Ezt a heraldikai szakértők Mária Magdolnával, a város templomának védszentjével azonosították. Az alakábrázolat idők folyamán a közízlésnek megfelelően változott, bár a harmincas években apácaruhába öltöztetve került a pajzsra. Ez azonban már a Pehm József apátplébános által alapított /19271929/ egyházi intézményekre utaló szimbolika volt. X 80