Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

Az uradalom életében a hatvanas évek elején változás állott be A nagybérleteket az apátság megszüntette, az elmúlt évtizedben felgyülemlett jövedelem egy részét a nagybirtok fejlesztésébe invesztálta. A házi kezelésbe került nagybirtok jövedelmezőségét a külső körülmények is segítették. Az 1860-as évek elején elég jó ára volt a gabonának, a szarvasmarhának, s ez a konjunktúra a hetvenes években is tartott. A nagybirtoknak egyre több cselédre volt szüksége. 1847-ben Előszálláspusztán és Kelemenhalomban összesen 99, 1857-ben 78, 1874-ben 134, 1885-ben 138 gazdasági cselédet tartottak. Az előszállási és kelemenhalmi gazdaságokban a vetésszerkezet a kenyérgabona javára tolódott el. Ez a szántóterületnek 50%-át foglalta el, míg a többi gabonanövény: árpa, zab, köles, bükköny, kukorica tette ki a szántóterület többi részét. A szántóföldi munkát hagyományos eszközökkel végezték, de ezek között már modernizáltabbak is voltak; így vaseke, vasborona, kultivátor, és 1870 után a gőzcséplőgép. A felesleges fabonát az uradalom értékesítette Adonyban, Dunaföldváron rakták hajóba a felvásárolt gabonát a kereskedők, és Pestre, Bécsbe szállították. A kereskedők nagy tételekben, egyszerre 1000, 2000-3000 pozsonyi mérő gabonát vásároltak fel Fejlett volt a takarmánygazdálkodás. A fejlesztésre a legelő és a réti területek viszonylagos gyengesége kényszerítette rá az uradalmat. Takarmányt a szántóföldek egynegyed részén termesztettek a 19. sz. második felében. Lépéseket tettek arra, hogy a legelők és rétek fűhozamát növeljék. Ezt csatornázással, alagcsövezéssel, majd talajműveléssel igyekeztek megoldani. A munkát még a 20. század első felében is folytatták. Az első eredmény Kelemenhalomban mutatkozott meg, ahol 200 hold jó minőségű legelőt nyertek talajjavítással az 1880-as években. A homok talajú dombhátakon is 104