Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

igen gyenge volt a fűtermés. Ezeket a területeket fásították vagy birkalegelőknek használták. A juhtenyésztés még a 19. sz. utolsó harmadában is virágzó. 1863-ban 25 ezer, 1883-ban pedig 28 ezer db juh volt az uradalomban, bár számuk most ezer darabbal kevesebb, mint a 19. sz. első felében. Minőségi fejlesztés a szarvasmarha- és a lótenyésztésben mutatkozik már a század utolsó évtizedében. 1895ben az uradalomban 1662 szarvasmarhát, 406 lovat, 1438 sertést és 20981 juhot tartottak. Az előszállási kerületben azonban az állattenyésztés a gazdálkodás második vonalában maradt. Ezt a számszerűségből is le lehet mérni. 1884-ben a gulyamarha 170, a ménes 120, a sertés 150, a birka 3800 darabból állt.

26 A 19. század végén a fellendült gazdasági viszonyok az uradalmi adminisztráció szélesebb körét igényelte. Ehhez megfelelő adminisztrációt szervezett a rend. Zircen felállították a gazdasági titkári intézményt

, amely az apátsági uradalmak összes adminisztratív teendőit összefogta. Az apát megszervezte a gazdasági tanácsot, amely tulajdonképpen az apát gazdasági tanácsadó testülete lett. A gazdasági tanács tagja lett a zirci perjel, az alperjel, a zirci jószágkormányzó, a zirci gazdasági hivatal vezetője, a rendi számvevő, a zirci erdőfelügyelő, az előszállási jószágkormányzó, az előszállási számvevő, a szentgotthárdi jószágkormányzó és erdőfelügyelő. A gazdasági tanácsnak külön jegyzője volt, aki a tanács üléséről jegyzőkönyvet vett fel. A gazdasági tanács létrehozása mellett az apát átszervezte a rendi gazdasági számvevőséget is. A gazdasági adminisztráció átszervezésével áttekinthetőbb lett a rendi gazdálkodás, és a jövedelmekről pontosabb kimutatások álltak az apát rendelkezésére. Ezekből az aktákból is tudjuk, hogy Előszálláson a 20. század első évtizedében újra az állattenyésztés fejlesztése állt előtérben. 105