Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

Radvánszky Béla (Sajókaza 1849 - Budapest 1906) még nem volt harminc éves akkor, mikor a társaság megalakításának gondolata felmerült benne. Történelem- és tudományszeretete azonban régebbi. Sajókazán a családi kastélyban nőtt fel, ahol a család levéltára már korán felkeltette az érdeklődését, mely Thaly Kálmánnak, gimnáziumi tanárának hatására véglegesen a történelem felé fordult. Megszerezte azokat az alapismereteket, melyek nélkülözhetetlenek a történelem önálló tanulmányozásánál. A gimnázium után a jogi egyetemet végezte el. Első történelmi közleménye a Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben 1865-ben jelent meg, melyet több tanulmány követett különböző szakfolyóiratokban. Érdekelte a címertan, a családtörténet, a pecséttan, tervbe vette a pecséttan kézikönyvének és a kiválóbb családok történetének megírását is, ezeket azonban végül nem valósította meg. Foglalkoztatta a régi ruházkodás, az ünnepek, szokások, bútorok, ételek, tehát a mindennapi élet története. Ezekkel kapcsolatos kutatásainak eredményei 1888-ban jelentek meg a Házi történelmünk emlékei c. munkájában, melyet a Történelmi Társulat adott ki, majd a Magyar családélet és háztartás a XVI—XVII. században c. 3 kötetes művében, mely 1896-ban látott napvilágot. Sűrűn közölt cikkeket a Századokban, az Archaeológia Értesítőben, a Történelmi Tárban. Kutatásainak, szakismeretének elismerését jelentette, hogy a Magyar Történelmi Társulat 1874-ben választmányi tagjai sorába iktatta. Az Akadémia 1879-ben választotta levelező tagjai közé. 1891-ben már az igazgató tanács tagja volt, sőt később, az elnöki szék betöltésénél is szóba került a neve. Tevékenykedett a Magyar Régészeti és Embertani Társaságban választmányi tagként és az Akadémia történelmi, irodalomtörténeti és archaelógiai bizottságaiban is.

23 Sok fáradozással sikerült megalakítania a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot és annak Turul c. folyóiratát. Félve közölte elképzeléseit közeli barátaival, Nyáry Alberttel, Nagy Imrével, Deák Farkassal, de az idő akkor nem kedvezett a megvalósításnak. „Pár év múlva azonban néhány ügybarátommal, közöttük Deák Farkassal szövetkezve megtettük a kísérletet. A dolog sikerült, a társulat megalakult."

24 Barátai benne bíztak ugyan, csak attól féltek, hogy a ,folyóirat elveszti tudományos célját és a családi hiúság legyezgetőjévé alacsonyul."

25 Az pedig, hogy a félelmek nem igazolódtak be, s a Társaság és a folyóirat is tekintélyt vívott ki magának, Radvánszky Bélának és lelkes munkatársainak köszönhető. Mindig ragaszkodott ahhoz, amit a Turul 1883. évi 1. számában megjelent megnyitójában leszögezett: „Hirdetni, gyarapítani, terjeszteni a kritikailag tisztázott valót."

26 Nagy jelentőséget tulajdonított a történetírásban az adatokra, azok pontos idézésére, az ésszerű kritikára. A Turul legszorgalmasabb olvasója volt és erősen lehangolta, ha a legcsekélyebb jelet észrevette, mely a programtól és a tudományos módszerektől való eltérésre utalt. Mint a Társaság elnöke a napi ügyeket figyelemmel kísérte ugyan, de maga nem vett részt a tulajdonképpeni ügyintézésben. Inkább mecénás volt, aki szinte atyai szeretettel figyelte a Társaság működését, támogatta, és ügyelt, hogy a kitűzött céloktól ne térjen el. Azt, hogy szétágazó érdeklődésének megfelelő sokféle tudományos terve közül sokat nem tudott megvalósítani, több műve torzó vagy kézirat maradt, némileg megmagyarázza az a tény, hogy a családi hagyománynak megfelelően a politikai pályán is tevékenyen részt vett. Nyolc éven át Zólyom vármegye országgyűlési képviselője, majd főispánja volt, 1895-ben koronaőrré választották.

27 57