Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

Utódja Fejérpataky László lett. (Eperjes, 1857. - Bp. 1923.) A bécsi Történeti Intézetben tanult, ahol a kútfőkritikát tanulmányozta.

28 Hazatérve bevezette a tanult fejlettebb kutatási módszereket az oklevéltan és a többi segédtudományok területén. Nem csak tanárként tevékenykedett az egyetemen, ahol oklevéltant és címertant tanított, négy évtizeden át tagja volt az Akadémiának, 1914-től pedig ő volt az Akadémia II. osztályának titkára. Ő emelte európai színvonalra a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárát és Levéltárát, s 1895-től a könyvtár igazgatójává nevezték ki. Tagja volt több társulatnak is, köztük a Magyar Történelmi Társulatnak is, melyben alelnökként tevékenykedett. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság megalakulásának első percétől annak szellemi irányítása elsősorban az ő kezében volt, 40 éven át. Mint a Társaság első titkára majd másodelnöke szinte a legtöbbet tette érte. Az üléseken egy-két alkalom kivételével mindig megjelent, s a Társaság életének irányítása, a napi ügyek intézése az ő nevéhez fűződik. A róla írt búcsúbeszédek mindegyike kiemelte azt a tapintatot, mellyel az ügyes-bajos dolgokat elintézte, az ellentéteket elsimította, megtalálta a helyes megoldást, s a Társaságot előrevitte. A Turult több éven át egyedül szerkesztette. Maga is igen sok tanulmányt közölt benne, de sok más cikk is az ő kezdeményezésére született. Az 1885. évi történelmi kongresszuson fejtette ki nézetét egy — a bécsihez hasonló - történeti intézet felállításával kapcsolatban, melynek egyik feladatául a tudósképzést jelölte meg. Ő maga is sokat tett ezért egyetemi tanárként.

29 Áldásy Antal, aki maga is tanítványa volt, búcsúbeszédében mondta Fejérpatakyről, hogy a szó szoros értelmében iskolát alapított, és hosszú tanári pályáján generációkat nevelt a történettudomány számára. Mégis, csak Szentpétery Imre volt az a tanítványai közül, aki olyan magas fokon művelte a történeti segédtudományokat, mint ő.

30 Műveinek száma aránylag nem nagy, de a történeti segédtudományoknak a kor színvonalára való emelésében vitathatatlan érdemeket szerzett. Akárcsak Radvánszky, ő is arra törekedett, hogy bevezesse az oklevelek módszeres kritikai vizsgálatát. Elvben sokan elfogadták nézetei helyességét, követője azonban az oklevelek speciális kritikai vizsgálatában egyelőre nemigen akadt.

31 A Társaság 1883-ban megválasztott egyik másodelnöke Nagy Imre volt, Németkeresztúron született 1822-ben és Budapesten halt meg 1894-ben. Jogot végzett, s 1875-ben a legfőbb ítélőszék bírájává nevezték ki. Tudományos tevékenységét az 1860-as években kezdte, az éppen akkor indult Győri Történelmi és Régészeti Füzetek hasábjain, mely több évig az egyetlen közlönye volt a magyar történettudománynak. Kezdettől lelkes munkatársa lett ennek a folyóiratnak. Kutatott a dunántúli levéltárakban, felismerte az okleveles anyag kritikailag hű, pontos feltárásának jelentőségét. Több forráskiadvány szerkesztője volt, a Zichy Okmánytáré, a Hazai Okmánytáré, a Hazai Oklevéltáré és az Anjou-kori Okmánytáré. Részt vett a Zala vármegye Oklevéltára 1—2. kötetének szerkesztésében is. A Történelmi Társulatnak kezdettől fogva tagja volt, gyakran írt a Századok c. folyóiratba. Tudományos tevékenységének elismeréséül az Akadémia beválasztotta tagjai közé. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság megszervezőivel aktív kapcsolatba került, és részt vett a megalakításban. A Társaság céljainak megvalósításához a Turulban közölt családtörténeti és címertani cikkeivel járult hozzá.

32 58