Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Czuczor László: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) szervezete és működése, 1953–1964 / 19–37. o.

nyeiről ad számot. A beszámoló IV. fejezete tárgyalta az ismeretterjesztés újabb formáit (szabadegyetemek, országjárások, munkás- és tsz. akadémiák, ifjúsági akadémiák, szülők akadémiája) és az ismeretterj«sztés módszertanát. 1961 január óta a Társulat tevékenysége főként a termelőszövetkezetek és az üzemek felé irányult. Ennek megfelelően az ipari dolgozók körében megtartott előadások száma 11,598-ról 19,107-re, a mezőgazdaságban pedig 23,642-ről 41,109-re emelkedett. A Társulat tevékenységét azonban nemcsak a számszerű fejlődés, de a munka minőségi javulása is jellemezte. Az előadások jobban szolgálták a konkrét gazdasági, politikai és művelődési országos és helyi feladatokat. Az Országos Küldöttgyűlést előkészítő járási, városi illetve budapesti értekezleteken sok szó esett a Televízió és Rádió fontos szerepéről az ismeretterjesztésben. Ennek eredményeként a következő ismeretterjesztő évadra közös TIT-Tv akadémiai előadássorozatokat terveztek. Egyesek azt vélték, hogy a televízió műsorai következtében az ismeretterjesztés hagyományos formái válságba jutottak, de a vita során megállapították, hogy az élő szó élményszerűségét nem pótolhatja a gépi megoldás. A Társulat gazdálkodásában a kiadások összege állandóan emelkedő tendenciát mutatott. Ez érthetően az ismeretterjesztő előadások, munkás- és termelőszövetkezeti akadémiák gyors növekedésével járt együtt. A Társulat kiadásainak fedezése két forrásból történik: 1. A társulat saját bevételéből 2. Állami támogatásból. Az állami támogatás összege még a legkedvezőbb 1961-es időszakban az összkiadások mintegy 48 %-át fedezte. Ezért vált szükségessé a saját bevételeket jelentő újabb bevételi források feltárása. A saját bevételek növelésére kellett szorgalmazni az úgynevezett „szocialista szerződések" megkötését a járási és városi szervezeteknél az üzemekkel, állami gazdaságokkal és a termelőszövetkezetekkel. Ezekben a szerződésekben a TIT szervek előre meghatározott időre meghatározták az előadások számát és jellegét, melyek megtartására a TIT vállalt kötelezettséget. A válalatok, termelőszövetkezetek viszont saját kulturális és szociális alapjukból biztosították azt a pénzösszeget, melyet a TIT szervezetek az előadók díjazására s azon felül is a TIT szervezetek működésének fenntartására fordítanak. A tárgyalt időszakban részben megoldódott a vidéki TIT szervezeteknek gépkocsival történő ellátása. A méghiányzó megyének és a Budapesti Szervezetnek — keret hiányában — nem tudott a minisztérium kiutalást biztosítani. Itt szeretném megjegyezni, hogy az 1959-es évek végén és még az 1960-as évek elején is gépkocsit saját használatra csak az vásárolhatott, akinek munkahelye annak szükségességét javasolta. így azok a TIT járási titkárok, akik erre a célra elegendő takarékbetéttel rendelkeztek, részükre a megyei szervezetek szívesen adtak javaslatot a gépkocsiigénylő lapon, mert így mindkét fél jól járt. A TIT járási titkár kevés várakozási idővel gépkocsihoz jutott, szervezési munkája során feladatait könnyebben, gyorsabban oldotta meg, előadókat, szemléltető eszközöket szállított az előadások színhelyére és mindezért bizonyos kilométerpénzt számolhatott el havonta tiszteletdíján felül. A szemléltető eszközökben való ellátottság kérdése is napirendre került. Az elmúlt időszakban minden megyei szervezet részére a Társulat biztosította, hogy legalább egy hangos keskenyfilm-vetítőgéppel rendelkezzék. A megyék több mint a felét látta el 31