Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Szekeres József: Források Budapest múltjából. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai. Szerk.: Ságvári Ágnes / 249–260. o.

lista gazdaságfejlődés leglátványosabb eredményévé. A mai Budapest alapjai, legjellegzetesebb városképi vonásai e röpke félszázad alatt formálódtak ka. Az egyesítést követő négy évtizedes békés fejlődés során az eredetileg negyedmilliós lakosság több mint háromszorosára nőtt, megszületett s a város peremterületein megerősödött a kapitalista nagyipar, páratlan ütemben épült ki a városi és elővárosi közlekedés, gyarapodott a közműhálózat. Budapest nemcsak jogüag, de az élet minden területén első és legnagyobb városává lett az országnak. A kötet fél évszázad főváros történetéről keresztmetszetet nyújtva érdekfeszítő módon vezeti az olvasót, a várospolitika és a városfejlődés kérdései között, világos képet ad az építkezésekről, az ipar, kereskedelem és hitelélet fejlődéséről, a város gazdagodásáról, a kultúra és közművelődés alakulásáról és a munkásmozgalomról. A kötet dokumentumai jelentőségüknek megfelelően foglalkoznak azokkal az évekkel, amikor Bárczy István polgármestersége alatt a városvezetésben a liberális és demokrata pártok jutottak befolyásoló szerephez, amikor a polgári Budapest fénykorát élte. A Bárczy korszak legfontosabb kezdeményezései, a nagyarányú községesítési politika, a városi oktatásügyi és kulturáis intézményhálózat kiépítése, a korszerű urbanisztikai tudományágazat kifejlesztése sorra kibontakoztak. Nem kevésbé érdekes a Vázsonyi Vilmos vezette Demokrata Párt tevékenységével kapcsolatban közölt forrásanyag. Magyarországon első ízben a Demokrata Párt foglalkozott a városi polgárság, mint politikai erő szervezésével, vállalta a fővárosi polgárság sajátos érdekeinek önálló képviseletét és sikerrel függetlenítette magát a közélet tradicionális parlamenti pártjaitól. A kötet lapjairól szemléltetően bontakoztak ki az első világháború és az 1918—1919-es forradalmak Budapestjének szenvedésekkel és hősies erőfeszítésekkel fémjelzett napjai. A kötet dokumentumai nyomán emberközelségbe kerül a korábbi ,fényes" időszakokban is meglévő lakásnyomor, az éhbérért dolgozó munkások és családjaik keserves helyzete, amely a háborús években párosul a milliós tömeg létfeltételeinek egyre fokozódó nehézségeivel. Az addig szép eredményeket felmutató liberális városvezetés — az Osztrák-Magyar Monarchia háború vesztése és bukása — csődbe jut, nem tudja elhárítani az éhséget, a gazdasági összeomlást, a közerkölcsök hanyatlását. Kiemelkedő fejezete a kötetnek az 1918. októberi polgári forradalom és az 1919. márciusi első magyar proletárdiktatúra fővárosi eseményeinek sajátos bemutatása: az olvasó híres írók és egyszerű fővárosi munkások egykorú megnyilatkozásain keresztül a mai olvasó számára is jól megérthetően láthatja meg a háborús összeomlás és az egymást követő két forradalom valódi okait, kiváltó tényezőit. A sorozat harmadik kötete a Magyar Tanácsköztársaság külföldi fegyveres intervenció útján történt megdöntésétől, 1919. augusztusától az antant imperializmus által a hatalomba segített ellenforradalom negyedszázados időszakán át 1945. február 13-ig, a fővárosnak a náci német hódítók és magyar csatlósaik, a nyilaskeresztesek terToruralma alóli felszabadításig mutatja be Budapest történetét. E negyedszázadban, az első világháborút lezáró Párizs-környéki békekötés következtében területének egyharmadára zsugorodott Magyarország egyetlen nagyvárosa a főváros maradt. A korábbi időszakokhoz képest Budapest súlya, jelentősége, meghatározó szerepe még inkább megerősödött. Budapesten és elővárosaiban talált otthonra az ország lakosságának egynyolcada, munkásságának több mint 60%-a. A fővárosi ipari centralizáció következtében az itteni gyárakból került ki az ország ipari termelésének csaknem kétharmada. Itt koncentrálódott a gazdasági élet irá254