Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Ijjas József: Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. Bp., 1982. / 227–233. o.

volt, hogy a kerületi főispánok — míg az igazgatás szervezetére és működésére vonatkozó­lag határozott elképzelésekkel rendelkeztek — addig a megvalósítandó feladatokra vonat­kozólag csak meglehetősen homályos koncepciót alakítottak ki. A kerületi főispánok har­madik alapvető feladata volt az apparátus engedelmességre kényszerítése, és erről a tevé­kenységükről jelentéseket kellett készíteniük. Az engedelmességre kényszerítés legfonto­sabb eszközét kezdetben általános ellenőrzésnek ( generális visitatio), később beutazás­nak (Bereisung) nevezték. A látszólag terminológiai eltérés lényegi különbséget takar: ke­rületük beutazása ugyanis gyakran formális munkára inspirálta a kerületi főispánokat. A beutazás másik hátránya az volt, hogy tevékenységük gyakran csak „tűzoltómunka" volt — az apparátus tanítása helyett. Idejük és energiájuk jelentős részét emésztette fel a kü­lönböző panaszok és denunciációk kivizsgálása. Végül nehezítette működésüket jogállá­suk — már említett — ambivalenciája: egy kerület felelős vezetői voltak, miközben a hely­tartótanács és a vármegyék közvetlen kapcsolata fennmaradt, összegezve megállapíthat­juk, hogy a kerületi főispáni rendszer ,4degen test" maradt a magyarországi közigazgatás szervezetében. A kerületi főispánok munkájának objektív nehézségei mellett figyelmet érdemel a jozefinista hivatalnoki gárda arculata is. A közigazgatási apparátus létszáma jelentősen csökkent, állománya szinte teljesen kicserélődött, fizetése minimálisan emelkedett, mun­katerhe viszont jelentősen nőtt, munkastílusa alapvetően megváltozott, s a kinevezési rendszer általánossá válásával egzisztenciájuk elsődlegesen feletteseik jóindulatától füg­gött. A közigazgatási apparátusba feletteseik jóvoltából beáramló homo novusok jelentős része elsősorban elöljáróik jóindulatát kereste, s mivel gyakran népszerűtlen feladatokat kellett végezniük, elszakadtak az alattvalóktól, sőt gyűlöletessé váltak a szemükben. Gyakran alkottak klikkeket egyéni céljaik megvalósítása érdekében, tevékenységük gyak­ran intrikákban és denunciációkban merült ki, és magánemberként gyakran nem követték azokat az elveket, amelyeket a kormányzat hirdetett. Ezek voltak azok az objektív fogyatékosságok, amelyek a vármegyei önkormányzati rendszert felváltó kerületi főispáni rendszert jellemezték, s amelyek igazgatási-technikai szempontból bukását előidézték. Amikor ez az apparátus komoly politikai-igazgatási fel­adatok (földmérés, török háború) elé került, ahol ráadásul az uralkodó nem eléggé takti­kusan járt el ( nevezetesen nem követte azt a kormányzási alapelvet, hogy egy kormány­zati intézkedés lehetőleg minél kevesebb — az állam szempontjából fontos — személyt, csoportot, réteget, osztályt sértsen meg), s ezért az addig megosztott ellenzék egységessé vált, létrejött az a hatalmi - politikai konstelláció, amely a jozefinista közigazgatási rend­szer összeomlását eredményezte. Röviden Összegezve — megítélésünk szerint — ez Hajdú Lajos monográfiájának alap­vető tematikája. Nagyon fontos pozitívuma az, hogy a leegyszerűsített „kuruc-labanc" szemlélet helyett árnyaltan, a „sűrű szövetű" történelmi valóságnak megfelelően ábrázol­ja a jozefinista közigazgatáspolitikát és közigazgatási reformtevékenységet. Pozitívum­ként értékelendő, hogy következtetései és értékelései nem másod- vagy harmadkézből szerzett információkon, hanem az eredeti források gondos és kritikai elemzésén alapul­nak. Pozitívumnak értékeljük azt is, hogy folyamatában ábrázolja a jozefinista reformte­vékenységet. Először elemzi a „születés" körülményeit, nevezetesen azt, hogy az eltérő, illetőleg ellentétes koncepciók kompromisszumának eredményeként hogyan jött létre a kerületi főispáni rendszer, utána pedig azt vizsgája, hogy a gyakorlatban hogyan funkcio­232

Next

/
Oldalképek
Tartalom