Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Hidvégi Violetta, G.: Tanácskozás a tudományos dolgozókról / 203–216. o.

ködésére van szükség. A magyarországi tudománytörténetírás fejlődését ugyanis gátolja a források feltáraüansága, a segédlethiány, a tudománytörténeti forrásokkal rendelkező gyűjtemények elszigeteltsége, a kölcsönös információáramlás hiánya. A cél érdekében ezért 1982 októberében a MTA Levéltárában a szaklevéltárak, kézirattárak, könyvtári és múzeumi gyűjtemények képviselői tanácskoztak a tudománytörténetírás kapcsolatairól, az együttműködés lehetőségeiről. Közös programot dolgoztak ki, amelynek célja a Magyarországon fellelhető, tudománytörténeti források feltárása, tematikus repertóriumok és forráskiadványok készítése. Hídvégi Violetta, Budapest Főváros Levéltára munkatársa szintén országos kezdeményezésről beszélt a tervek és térképek számítógépes feldolgozásával kapcsolatban. A munka alapelve, hogy az egymástól el nem választható terv- és térképanyagról egységes nyilvántartás készüljön, olyan mutatókkal, amely az időrendi, topográfiai, tervezők és építtetők szerinti visszakeresést egyaránt lehetővé teszi. A munka nemcsak a Fővárosi Levéltárban folyik, hanem a törzsadatlapok kitöltésébe a megyei levéltárak is bekapcsolódtak. Országos jelentőségű szakmai munka folyik az OL feudalizmuskori osztályán is, a középkori oklevelek és újkori iratok regesztázása. E tevékenységről, amelynek főként az újkori része követendő példa más levéltárak számára, Pap Gáborné osztályvezető készített összefoglalót. Az OL-ban szinte az intézmény megalakulása óta készülnek egyes levéltári iratokról tartalmi kivonatok, regeszták. Ezt a segédlettípust az iratok kezeléséhez már az élő ügyvitelben is használták, a történetivé vált és levéltárba került iratanyagban pedig a kutatás és a tájékoztatás egyik legjobb segédeszköze. A hosszabb-rövidebb tartalmi kivonatok, amelyek az egyes iratok jellemző adatait is megjelölik, a regeszták, vagy a regesztákhoz legközelebb álló lajstromok. A lajstrom és regeszta közti különbséget a szóhasználat összemosta, és a gyakorlat is sokszor átlépi a terminológia által is megszabott határokat. Akár egykorú, akár későbbi segédletekről van szó, egyes iratok tartalmi kivonatolását mindig csak olyan egységekhez készítették, amelyek egyedileg is értékesnek tartott iratokat foglalnak magukban. A levéltárban is a történeti érték és a kutatottsági fok az irányadó a regesztázandó iratok kijelölésénél. Kiemelkedő értékű forrás az OL középkori oklevélanyaga, amelynekregesztázása már a múlt század hetvenes éveiben megkezdődött. Sajnos azonban a munka 1903-ban félbemaradt, és csak 1945 után volt lehetőség a folytatásra. Az 1945—1946-ban összeállított regeszták rövidek, egymondatosok, az ún. múzeumi törzsanyagról, és a hozzá kapcsolt állagokból készültek. 1946-ban a regesztázásról szabályzat készült, azonban a tervszerű munka csak 1949-ben indult meg. A levéltári vezetés a középkori gyűjtemény különös forrásértékére való tekintettel az oklevelek regesztázását központi feladatnak tartja. Számottevően azonban nem sikerült a munkát meggyorsítani a korlátozott anyagi lehetőségek és a szakemberhiány miatt. A Diplomatikai gyűjteményhez (107 759 db) eddig 62 952 tartalmi kivonat készült. Ugyancsak számos régi tapasztalatra tekinthet vissza az újkori iratok lajstromozása. A középkori oklevelekhez hasonlóan már a múlt század hetvenes éveiben megindult a múzeumi törzsanyagban e munka, amelyet 1945-ben folytattak tovább. Az 1950-es években a Kossuth Levéltár regesztázása lényegében megtörtént. Az újkori iratok lajstromozása más kérdéseket vet fel, mint a középkori okleveleké. Az irattípusok nagyobb változatossága, egyedi forrásértékük különbözősége nehezíti a munka szabványosítását. Sok gondot okoz az iratok többnyelvűsége is, és nem várható, 215